Rohinton Mistry: Családi ügyek

Végre megint egy olyan könyvet olvastam, ami után nehéz elkezdeni másikat. Elég régóta várakozott a polcomon, sokáig nem volt hangulatom hozzá, pedig nagyon szeretem Rohinton Mistryt, aztán kábé egy hete azt éreztem, hogy eljött az ideje. Az India, India a szuperlatívuszos kedvenc, a Családi ügyek pedig most felzárkózott mellé.

Rohinton Mistry remek mesélő, ezt mindig megállapítom, Csikós András pedig nagyszerű fordító, nem mintha annyira értenék a fordításhoz, vagy annyira ismerném a fordítókat, de ha azt látom, hogy egy Mistry-művet Csikós András fordított, akkor az valahogy megelégedettséggel tölt el. Persze nem tudom, hogy annak is tetszene-e a történet, aki nincs úgy odáig Indiáért, mint én, ugyanis szokásához híven Mistry egy párszi család életét mutatja be az olvasóknak, és nem fordulatos cselekmény  vagy izgalmas kalandok teszik naggyá a könyvet, hanem éppen az egyszerűség: egy kétgyermekes család hétköznapjaiba tekinthetünk be, akihez odakerül az idős, ápolásra szoruló nagypapa. A családtagok viszonya napról napra egyre feszültebbé válik, hiszen nemcsak az idős férfi gondozása okoz nehézségeket, hanem anyagi gondok is.

De kezdjük az elején (spoilerek előfordulhanak): Nariman Vakeel nyugdíjas egyetemi professzor mostohalányával és mostohafiával él egy tágas bombayi lakásban. Mostohagyerekei anyját azután vette feleségül, miután eltiltották keresztény szerelmétől, Lucytől. Nariman nem képes elfelejteni Lucyt, s ezt új felesége, sőt annak gyermekei, Coomy és Jal is érzik, tudják. A házasságból született közös lány, Roxana szintén Bombayben él férjével és két kisfiával. Anyjuk halála után Coomy és Jal gondoskodik a Parkison-kóros Narimanról, akinek egyetlen szórakozása a kora esti séta. Egy alkalommal azonban baleset éri, lábát töri, mostohagyerekei pedig - nyűgnek találván a férfi ápolását - átmenetileg átköltöztetik őt édeslánya kétszobás lakásába. Nariman élvezi unokái közelségét, veje, Yezad pedig eleinte élvezi apósa társaságát, ám egy idő után zavarni kezdi az ágyhoz kötött beteg ember, illetve a vele járó kellemetlen tárgyak és feladatok. Bár Roxana lelkiismeretesen ápolja apját, azt szeretnék, ha az öregúr végre visszaköltözhetne saját lakásába, ám Coomy és Jal mindent elkövetnek, hogy ez ne sikerüljön. Yezad közben a vallás felé fordul és egyre gyakrabban keres vigasztalást a tűztemplomban.

Bár a cselekmény egyszerű, a kapcsolatok bonyolultak. Roxana és Yezad szeretik Narimant,  mégis nehezen viselik az idős férfi ápolásával járó terheket. Az unokákat nem zavarja, hogy beteg nagyapjukat kell kerülgetni, ám a szüleik közötti vitákat ők is megszenvedik, főleg Jehangir, a kisebbik fiú. Coomy mostohaapját hibáztatja anyja halála miatt és ezt mindenkinek a tudtára is adja, és hiába próbálja Jal elsimítani az állandóan kirobbanó vitákat, Coomy sokkal erőteljesebb személyiség. Yezad kedveli apósát, az intelligens professzort, ám a beteg, kiszolgáltatott idős férfi egyre inkább a terhére van, s az otthoni gondok mellett munkahelyi problémák is próbára teszik az idegeit.

Mistry regényeiben nincsenek jó és rossz emberek. Emberek vannak, akiknek megvannak a kis titkaik, és a legbecsületesebbek is meginognak olykor-olykor, ám legtöbbször lelkiismeretük figyelmezteti őket. Szerethető kis figurák ezek, még a legellenszenvesebbeknek is vannak néha emberi megnyilvánulásai.
A regényben végig jelen van a párszi hagyomány: szétválsaztja Narimant és Lucyt; meghatározza Coomy mindennapjait, munkája elvesztése után pedig Yezadét is. Mistry maga is a párszi közösség tagja, így nem csoda, hogy nagy figyelmet szentelt a vallás elemeinek és a tűztemplomban végzett szertartások részletes bemutatásának. Egyetlen dolgot hiányoltam csak (amit általában mindenhol hiányolok), az idegen szavak magyar megfelelőjének feltüntetését.

Minden más rendben volt.

Eredeti cím: Family Matters
Fordította: Csikós András

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.