Török András: Budapest könyv

Avagy a Negyedik séta fele

Múlt héten még tavasz volt, ezért pénteken előkészítettem Simplicissimus Budapest-könyvét (ezt itt), szombat délelőtt pedig nekivágtam, hogy végigsétáljak a Negyedik sétán. Azt terveztem, hogy lefényképezek minden érdekes dolgot, amit Török András említ, de a karácsonyra kapott fényképezőhöz még ovis vagyok (ráadásul nagy és nehéz, hogy feleslegesen cipeljem, ha útközben rájövök, hogy valóban nem tudok még bánni vele), a régi gépem meg szerintem akkor is azt írná ki, hogy "Cseréljen akkumulátor"-t, ha valahogy bedugnám a konnektorba. Maradt tehát a telefon, ami bármennyire okos, nem tudok vele jó képeket csinálni, így a fotózás elmaradt. Összesen 6 képet készítettem, egyet a lábamról, de azt véletlenül.

A negyedik séta (továbbiakban NS, a szóismétlések elkerülése végett) a Belvárostól vezet a Városligetig, természetesen végig az Andrássy úton. A kisföldalattin a könyvet lapozgatva úgy tűnt, mintha nem lenne teljes összhang a szöveg és a kis térképrészletek között. Az első, térképen jelölt épület a Vigadó, az első, szövegben említett látnivaló Fischer Rézi szobra a Kristóf téren, a bevezetés pedig azt mondja, hogy "Az Andrássy útra a Deák Ferenc utcán át a Bécsi utca és a Szervita tér érintésével érkezünk..."

Én a Deákra érkeztem a kisföldalattival, szóval akár el is indulhattam volna az Andrássy felé, de szabályosan akartam csinálni mindent, ezért először elmentem a Kristóf térre, hogy megnézzem a haláruslány (aka Fischer Rézi) szobrát (viszont nem mentem le a Vigadóig, mert a saját magam állította szabályokat néha megszegem). A szobor éppen le volt takarva, de nem voltak körülötte asztalok (ezt a szerző megnyugtatása végett jegyzem meg), talán később majd lesznek, ha visszatér a tavasz és kitelepül a Fruccola.

Próbáltam teljesen követni a könyvet, de megmondom őszintén, nem volt egyszerű. Olvasni, menni, a lábam elé nézni és felismerni az épületeket, melyek eddig tényleg csak épületek voltak, nem például az egykori Brammer szövetbolt. Néha azt éreztem, hogy nem stimmelnek a térképek (pedig biztos, csak akármennyire rajongok értük, mindig úgy gondolom, hogy fejjel lefelé kell fordítanom őket, akkor lesznek igazán jók). Azért szerencse, hogy a térkép csak a kis turistás játékomhoz kellett, az eltévedés veszélye nem fenyegetett.

Elmentem az Akvárium mellett, megtudtam, hogy a hosszúkás épületnek neve is van (Design Terminál), kikerültem a deszkásokat, majd a Paulay Ede utcában folytattam a nézelődést, elhaladva a Vakegér, a Kishon Kávézó, a Pöttyös Bögre, a Bohémtanya és a Vakvarjú előtt. A Káldy utca sarkán magasodó csúnya irodaháznál befordultam, hogy visszamenjek az Andrássyra, és rájöttem, hogy ezt így nem lehet csinálni. Iszonyú fárasztó volt úgy mászkálni az egyébként ismerős utcákon, hogy megpróbáltam úgy tenni, mintha ismeretlen helyeken járnék, és hiába próbáltam igazodni a könyv diktálta útvonalhoz, nem nagyon sikerült tartani, mert sokszor egészen másfele akart vinni a lábam, a saját megszokott utamon. Teljesen esetlennek éreztem magam, szóval inkább bementem az Alexandrába, ahol brit heteket hirdettek (hónap végéig tart, úgyhogy még biztosan ki lehet fogni valami jót a 20-60% kedvezménnyel kínált könyvek közül), aztán mentem tovább az Oktogon és a Terror Háza felé. Itt megnéztem a Hősök falát, viszont már nem néztem a könyvet, hanem az Ecocafé felé igyekeztem, ami a kedvenc kávézóm, bár a lányok a pult mögött néha úgy viselkednek, mintha az első munkanapjukat töltenék a helyen. Ide be kell szúrnom két dolgot: az egyik a Reflexshop az Eötvös és a Szondi utca sarkán, tele jópofa játékokkal és kütyükkel, a másik pedig, hogy a könyv 27. számú térképén G betűvel jelölt Lukács Cukrászda bezárt, már nyáron is csak az üres bolthelység fogadott minket.

A Kodály köröndnél befordultam a Szinyei Merse utcán, nem mintha a Szinyei - Kmety - Székely Bertalan - Aradi - Bajza nemtudomhányszögben a házakon és a kutyaszaron kívül bármi lenne, de már nem volt kedvem az Andrássy úthoz. A séta második részét teljesen kihagytam, egyrészt, mert nem vagyok annyira odáig a Városligetért, másrészt pedig inkább hazabuszoztam, hogy levonjam a tanulságot.

A tanulság pedig az, hogy a legközelebbi kirándulásom előtt végigtanulmányozom az aktuális fejezetet és bejelölgetem, mit akarok pontosan megnézni. Nem hagyom a lábamnak, hogy arra menjen, amerre szokott. Nem érdekel, ha hülyének néznek, amikor megállok és elkezdek jegyezetelni egy magyar nyelvű útikönyvbe. Akkor is turista leszek, itthon.

Megjegyzések

  1. Aki szeretné Budapestet részleteiben is megismerni, ajánlanám szíves figyelmébe a lebontott Tabán városrész tanulságos történetéről szóló könyvet. Mely tömören,(német fejezettel is) sok régi és mai fotóval meséli el Krúdy egyik kedvenc helyének kialakulását, életét és lebontását. Vecsey András: Tabán egykor és ma c.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.