Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2013

Street és Show: igen; Food: nem

Ki az, aki napokon át arra készül, hogy a Street Food Show-n degeszre eszi magát, szombaton kimegy, tesz egy kört, aztán hazamegy anélkül, hogy egy falatot is enne? Én. Illetve Gergő és én. Pedig annyira rákészültem az egészre, reggel még ki is néztem, melyik résztvevőnél szeretnék megkóstolni ezt-azt. Legjobban a Gyradiko görög fogásaira fentem a fogam, meg a Fragola grapefruit fagyijára és egy cortadóra a Tamp & Pull standjánál. Úgy gondoltam, hogy Gergőnek az Íz-lelő hurkái és kolbászai jönnének be, esetleg a Bodega burgerei. Sőt, még az is eszembe jutott, hogy akár haza is vihetünk egy kis házi kenőmájast is, meg néhány péksüteményt a Marmorstein kínálatából. Három felé mentünk a vásárcsarnokba, mert naivan azt gondoltuk, hogy túl az ebédidőn nem lesz nagy tömeg, és majd kedvünkre nézelődhetünk és kóstolgathatunk. De nem. A show a galérián kapott helyet, az érdeklődők pedig annyian voltak, hogy a lépcsőnél sorba kellett állni, és csak annyi ember mehetett fel, amennyi lejött…

Street Food Show 2013

Kép
Megvan a szombati programunk, vagyis remélem, hogy kijutunk a Hold utcai vásárcsarnokba és meg tudjuk kóstolni ezeknek a jóságoknak egy részét. Azért aggódom egy kicsit, mert ezekre a programokra mindig nagyon el akarok menni, de pár nappal azután jutnak eszembe, hogy véget érnek. Van ám még egy evős projektem, télen ugyanis elhatároztam, hogy kipróbálom az Egy nap a városban blog által ajánlott fagyizókat, hamburgereseket, éttermeket. Egybe már el is jutottunk, pár hete teszteltük a Varieté Bisztrót (még a Veres Pálné utcában, de már elköltöztek a Deák környékére), de bele kell húznunk, mert a jó helyek egyre csak szaporodnak, én pedig időközben lelkes olvasója lettem a We Love Budapest blognak, ahonnan újabb és újabb tippeket szerzek.

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Kép
Nem volt nagy szám, pedig a fülszöveg alapján elég érdekesnek tűnt: egy muszlim vallású, brit doktornő amerikai tanulmányai végeztével Szaúd-Arábiában vállal munkát. Sőt, az is tetszett, hogy a nemcsak a szokásos kendőbe burkolózó nő került a borítóra, hanem a Kába-kő is, végre. A történet sajnos elég vontatott volt, sok újat nem tudtam meg a rijádi hétköznapokról, meg úgy általában Szaúd-Arábiáról: a férfiak az élet császárai, az asszonyaikat-lányaikat meg igyekeznek elrejteni a többi férfi elől. Máris helyesbítek: a mekkai zarándoklat menetéről még nem olvastam emlékeim szerint, szóval ez mindenképpen újdonság volt. Ezen kívül viszont többnyire csak arról volt szólt, hogy a nők felvették az abajájukat, majd mikor maguk között voltak, levették. Panaszkodtak, hogy hordaniuk kell, ugyanakkor jól jött, amikor el akartak rejtőzni a kíváncsi tekintetek elől. Nem is akarok többet a könyvről írni, inkább bemutatom a legfontosabb muszlim női viseleteket, mert megmondom őszintén, idáig én sem…

A humusz próbája

Néhány bejegyzéssel korábban írtam pár szót az Arab konyha lépésről lépésre című könyvről, három hete szombaton pedig végre ki is próbáltam az egyik receptjét. Régi kedvencemet, a humuszt akartam előállítani, de a főzőcskézés végén nem voltam teljesen elégedett. Ennek az egyszerű ételnek az elkészítését 11 lépésben mutatja be a könyv, ezt túlzásnak tartottam, főleg a végeredményhez képest: a fél konyha összekoszolása után csak egy nagy tál száraz, darabos, íztelen csicseriborsómasszám volt.

A recept szerint a beáztatott, leöblített, lecsöpögtetett csicseriborsót 2,5 órán át kell főzni. Így is tettem és tényleg puha lett, de más receptek ennél sokkal rövidebb főzési időt írnak elő. Ez valójában nem akkora probléma, de lehet, hogy teljesen fölösleges, főleg ilyen gáz- és villamosenergia árak mellett... A következő két lépésben leszűrjük és hideg vízbe tesszük a csicserit, leszedegetjük a víz felszínére került héjakat, majd újra leszűrjük és újra lecsepegtetjük. (A humusz elkészítésének…