Street és Show: igen; Food: nem

Ki az, aki napokon át arra készül, hogy a Street Food Show-n degeszre eszi magát, szombaton kimegy, tesz egy kört, aztán hazamegy anélkül, hogy egy falatot is enne?
 
Én.
 
Illetve Gergő és én.
 
Pedig annyira rákészültem az egészre, reggel még ki is néztem, melyik résztvevőnél szeretnék megkóstolni ezt-azt. Legjobban a Gyradiko görög fogásaira fentem a fogam, meg a Fragola grapefruit fagyijára és egy cortadóra a Tamp & Pull standjánál. Úgy gondoltam, hogy Gergőnek az Íz-lelő hurkái és kolbászai jönnének be, esetleg a Bodega burgerei. Sőt, még az is eszembe jutott, hogy akár haza is vihetünk egy kis házi kenőmájast is, meg néhány péksüteményt a Marmorstein kínálatából.
 
Három felé mentünk a vásárcsarnokba, mert naivan azt gondoltuk, hogy túl az ebédidőn nem lesz nagy tömeg, és majd kedvünkre nézelődhetünk és kóstolgathatunk. De nem. A show a galérián kapott helyet, az érdeklődők pedig annyian voltak, hogy a lépcsőnél sorba kellett állni, és csak annyi ember mehetett fel, amennyi lejött. Elég gyorsan ment a sor, pár perc várakozás után mi is feljutottunk, bele a halszagba és a tömegbe. Annyi ember zsúfolódott össze a keskeny galérián, hogy haladni is nehéz volt, nemhogy nézelődni. A Gyradikónál olyan sor állt, hogy rögtön lemondtam a szuvlaki tálról, aztán minden másról is, mikor hasonló sorokat láttam mindenhol. Ráadásul Gergő arca elkezdett torzulni, nehezen viseli a tömeget, a sorbanállást, és ilyen szituálciókban én is hamar elvesztem a kedvem és jön a "na jó, menjük innen" rész. A legjobban mégis a meleg zavart, meg hogy minden asztal foglalt volt, nagyon utálom, amikor étellel a kezemben kell helyet keresgélnem, embereket kerülgetve.

Mentünk egy kört, Gergő már enni szeretett volna valamit (máshol) én meg örültem, hogy nem vettünk kuponokat, így nem kellett őket visszaváltani sem. Csalódottak voltunk, tényleg megkóstoltunk volna pár dolgot, de feladtuk, és inkább a megszokott (bár egyre kevésbé kedvelt) helyünköt ettünk egy gyrost. Hogy mégis jól végződjön a délután, elmentünk fagyizni a Fragolába. Gergő csokis kekszet és áfonyát kért (utóbbit megkóstoltam, nekem elég íztelennek tűnt), én pedig egy fahéjas szilvát (szilva-fahéj kombó bárhogyan jöhet, a héten fahéjas szilvalevest ettem, pedig idáig azt hittem, nem is szeretm a gyümölcslevest, kivéve amit anyukám készít meggyből) és egy pisztáciát, ami (legalábbis szerintem) sós volt. Zseniális.

Így jártunk a Street Food Show-val, remélem legközelebb lesz türelmünk kivárni a kígyózó sorokat, de annak még jobban örülnék, a következőt tágasabb helyen rendeznék meg. Közben meg rájöttem, hogy a Gyradiko itt van majdnem szemben velünk (csak a Duna választ el tőle), szóval hamarosan meglesz az a szuvlaki is...

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.