Oldalak

2013. június 11., kedd

Street Food


Van ilyenem.
 
A Street Food Show óta vártam, hogy megjelenjen, és tegnap végre ott figyelt az újságárus polcán. Kicsit meglepődtem, mert egy Pesti Est nagyságú-stílusú füzetre számítottam, de ez sokkal komolyabb annál: az A4-es méretnél rövidebb, de szélesebb, szóval egyáltalán nem táskakompatibilis kiadvány, szép fényes lapokra nyomtatva.
 
Még nem volt alkalmam elmerülni benne, tegnap csak átlapoztam, de nagyon érdekesnek tűnt, úgyhogy alig várom, hogy a lángosokról és hamburgerekről olvassak, hogy megismerjem a street arcokat és kivagdoshassam a kuponokat (amelyeket valószínűleg sohasem fogok felhasználni, mert nem azokban az éttermekben válthatóak be, amelyek érdekelnek).
 

2013. június 9., vasárnap

Gasztrotrollok

Annyi kajálós-éttermes blogba botlottam az elmúlt hónapokban, hogy írtam magamnak egy listát a kipróbálásra érdemes helyekről. Van köztük fagyizó, hamburgeres, pékség, szóval mindenféle vendéglátóipari egység, és végre Gergőt is sikerült meggyőzni, hogy jól fogunk járni, ha kipróbáljuk ezeket a helyeket. Ha meg mégsem ízlik, amit mások annyira dicsérnek, akkor meg mérgelődünk egy sort, de legalább nem úgy mondunk véleményt valamiről, hogy nem próbáltuk.
Azt kell mondjam, remek érzékkel választom ki a háromoldalas listámról a helyeket, mert Gergő eddig minden alkalommal elégedett volt, és most azon értetlenkedünk, hogyan járhattunk éveken át ugyanabba a török gyorsétterembe és miért nem kerestünk újabb és újabb helyeket és ízeket.
 
Még az elején járunk a gasztroprojektnek, idáig ezeken a helyeken ettünk:
 
 
Ezt egészen véletlenül nem blogon találtam, hanem akkor, mikor jóravaló kajálóhelyeket kerestem a Kazinczy utcában. Egy külföldi ismerősünknek mutattuk meg a Szimplát (igen, sok külföldi kíváncsi rá), szóval fel kellett készülnöm, hogy vasárnap este valami ételhez is jussunk. Azóta rendszeresen visszatérünk egy-egy burritóra vagy egy fajitasra, sőt az is előfordult már, hogy hazautaztattam őket Újpestre.
 
 
Erre a helyre az Egy nap a városban gyrostesztje után lettem kíváncsi, és mivel majdnem szemben van velünk (csak a Duna választ el minket), hamar ki is próbáltuk. Valóban nagyon jó náluk a gyros, legalábbis szerintem az jót jelent, ha minden egyes hozzávalóval külön-külön meg voltunk elégedve. A hús jól meg volt sütve, a sült krumpli nem fagyasztott hasáb volt, hanem mintha kisebb krumplikat szeleteltek volna hosszába fel, a lilahagyma szintén vékony szeletekre volt vágva és nem csípett. A paradicsomról nem tudok semmit mondani, a tzazikit viszont nagykanállal tudtam volna enni. Nem híg szószt locsolnak ugyanis a húsra, hanem tzazikit tesznek mellé, amit olyan finom, sűrű joghurttal készítenek, hogy még. Eddig semmi bajom nem volt a törökös gyrossal, de innentől kezdve máshogy fogok tekinteni a lilakáposztás-salátás, csípős piros szószos tálakra.
 
Varieté Bisztró
 
Ez volt az első hely, amit felkerestünk, szintén az Egy nap a városban hatására. Nagyon tetszett a hely (ekkor még a Veres Pálné utcában voltak), és a felszolgáló lány is kedves volt. Az ételre elég sokat kellett várni, Gergő szerint megérte, én nem voltam teljesen elégedett. Később rájöttem, hogy ezért csak magamat okolhatom, grillezett csirkemelles burgert kértem ugyanis, pedig marhát kellett volna, mert az úgy az igazi. Íztelen és vastag volt a hús a burgeremben, de egy csirkemelltől nem is nagyon lehet többet várni. Gergőnek egy rossz szava nem volt a sajtburgerére, a fűszeres sült krumpli, a káposztasaláta és a hagymakarika nagyon finom volt (bár utóbbit tekintve három karika egy adagban nem volt nagy fényűzés) és ízlett a ház saját szósza is, amit a sült krumplik mellé kértünk. A gyömbéres limonádé (talán naracsos is, nem emlékszem már), nem volt nagy durranás, elég vízízűnek éreztem. Összességében viszont (íztelen hússal együtt is) százszor jobb volt, mint egy McDonald's menü.
 
 
Ez a legfrisebb élmény, Gergő valami tésztát evett volna, ezért múlt szombaton a Tészta tanyához látogattunk el. Innen a lehúzott redőnyök láttán (szombaton délután fél hatkor nyitnak) átmentünk a Hajós utcába, az A prestoba (én eredetileg is ide szerettem volna menni, haha). Nagyon szimpatikus volt a hely, rövid tanakodás után a ház gnocchiját választottam (pármai sonkás-póréhagymás-tejszínes-paradicsomos gnocchi), Gergő viszont mindig tutira megy, úgyhogy ő egy lasagnét kért. Letelepedtünk, és néhány perc múlva meg is érkezett a két tányér, és onnantól kezdve nem nagyon szóltunk egymáshoz, néha csak annyit kérdeztünk egymástól, hogy "kérsz?" Az én adag gnocchim akkora volt, hogy Gergő segítsége nélkül nem tudtam volna végezni vele, szerencsére nem nagyon kellett nógatni, hogy vegyen pár gombóckát a tányéromból. Friss volt, laktató és olyan, ami után az embernek kedve támadt megkóstolni a többi tésztát is. Ide még biztosan visszatérünk.
 
Fragola
 
Nem vagyok nagy fagyi-fan, nem is tudom, hol lehet igazán jó fagyit kapni Pesten, de a Fragoláról sokat hallottam már. Írták, hogy egetrengető, írták, hogy túl van hypeolva, de úgy gondoltam, meg kell kóstolni, aztán majd én is mondhatok róla jót vagy rosszat az ismerőseimnek. Engem a sós pisztácia és a fahéjas szilva levett a lábamról, Gergő viszont kidobta az áfonya maradékát, annyira nem ízlett neki. Az ízlések és a pofonok, ugye...