Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2013

Könyvek mindenhol

Kép
Egy hete ilyenkor Ljubljanában kóboroltunk és még a dögmeleg sem tartott vissza minket attól, hogy felmásszunk a várba, ahol ez a látvány fogadott:





A fotókon nem látszik, de a polc melletti füves részen piros nyugágyakba telepedve lehetett olvasgatni a könyveket vagy a dobozból kiválasztott magazinokat. De nemcsak a várban volt ilyen kis könyvtár, hanem a hotelban is, ahol laktunk, mondjuk valamivel szerényebb:

A lépcsőfordulóban volt kitéve néhány krimi, nem hiszem, hogy sokan kölcsönvették őket, mindenesetre nekem nagyon tetszett az ötlet.



Kristin Harmel: A felejtés édes íze

Kép
A fülszöveg alapján egészen érdekesnek ígérkezett a könyv, mondjuk a borító alapján gondolhattam volna, hogy édesebb lesz, mint azok a történetek, amelyeket én szeretek. Végül nem is tetszett annyira, egy ötös skálán kettő és fél csillagot (vagy csillagos pitét) adnék rá, mert helyenként olyan bugyuta volt, mint egy Júlia szerelmesregényfüzet.
A főszereplő (Hope) 36 éves, van egy csőd szélén álló cukrászdája és egy tizenkét éves lánya, aki általában a szemét forgatja és pofákat vág mindenre. "Tökmindegy", ez a szavajárása és olyankor is ezt mondja, amikor amúgy egyáltalán nem passzol a szövegkörnyezetbe.
Hope Alzheimer-kóros nagyanyja egy este egy nevekből álló listát ad unokájának és arra kéri, utazzon Párizsba és derítse ki, mi történt valójában a listán szereplő családtagjaival. Annyit tudunk róluk, hogy meghaltak, de Rose (a nagymama) szeretné megtudni, hogy hol és mikor vesztették életüket. Hope elutazik és mindent kiderít. Persze nem jár rögtön sikerrel, de mindig ta…