3 in 1 - India

A napokban kicsit kitakarítottam a molyos tartalmaim között, kitöröltem például a semmitmondó, kétsoros értékeléseimet, a valamirevalókat pedig elmentettem. Hosszú ideje csak akkor írtam értékelést az olvasott könyvekhez, ha „muszáj volt”, mert például kihívás miatt olvastam őket. Ilyenkor mindig azt terveztem, hogy kicsit hosszabban ide a blogba is írok róluk, de aztán mindig találtam más elfoglaltságot.

Most viszont nagyon ráérek, ezért a következő néhány posztban pár véleményt szeretnék megosztani olyan könyvekről, amelyekről a Molyon írtam, de blogos bejegyzés nem született róluk.
 




Orbán Ottó: Ablak a földre
 
Eleinte nagyon tetszettek Orbán Ottó körmondatai, de ahogy haladtam előre az olvasással, egyre kevésbé érdekelt a könyv. Imádok Indiáról olvasni, de engem az emberek érdekelnek, hogy mit esznek, hogyan élnek, hogyan gondolkodnak, nem köt le viszont a templomok alaprajza, amelyről Orbán oly részletesen és hosszasan írt. Érdekel India összes vallása, a kultúrája, a történelme, nem érdekelt azonban a 30 évvel ezelőtti politikai helyzet elemzése. Mindezektől függetlenül végigolvastam, és annyira nem is volt rossz, csak nem az volt, amit vártam.
 
 
 
Kiss Zsolt: Az árnyékok színei - The Colours of Shadows
 
Rengeteg fotó Indiáról, nem épületekről és más látnivalókról, hanem kizárólag emberekről: anyákról, gyermekekről, árusokról, az utcán alvókról és a megtisztulókról.
A „már olvastam” helyett inkább a „már megnéztem” a helyes, ugyanis összesen talán két mondat olvasható benne, a többi mind kép, kép, kép…
 
 
Rohinton Mistry: Ilyen hosszú út
 
Nagyon szeretem Rohinton Mistryt, ez a könyve azonban nem tetszett annyira, mint az eddig olvasottak. Csak egy hangyányival maradt el tőlük, úgyhogy ez a nem tetszett annyira azért négy és fél csillagot mégiscsak jelent.
Az Ilyen hosszú út Bombayben játszódik, akárcsak az Add kölcsön a lámpásod fényét, és ez esetben is egy bérház, a Khodadad Building lakói a főszereplők. Természetesen felbukkannak olyanok is, akik nem a házban laknak, de ők is valahogyan kötődnek az épülethez: vagy a Noble családot látogatják meg, vagy bűzös falat varázsolják zarándokhellyé. A szereplők muszlimok, hinduk és párszik, és mivel Rohinton Mistry is a párszi közösség tagja, főhőse, Gustad Noble révén főképp ennek a vallási közösségnek az életét (és halálát) ismerhetjük meg. Nagyon szerettem a szereplőket, még a legszerencsétlenebb sorsú Tehmul is belopta magát a szívembe, talán azért, mert Indra Sinha Állatját juttatta eszembe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.