Jon Godden – Rumer Godden: Shiva's Pigeons


Egy londoni lomtalanításból került hozzám a könyv, mert Regináék megmentették nekem. Először nem tartották jó ötletnek, hogy egy használt, félig kidobott könyvvel ajándékozzanak meg, aztán azt gondolták, hogy mivel imádom Indiát, biztosan örülni fogok neki. Örültem is.
Az 1979-es kiadású kötet (annyi idős, mint én!!) egyszerre fotóalbum és útleírás, miközben egyik sem, hanem maga India, az ország, amit nagyon szeretek, minden szépségével és nyomorúságával együtt. Tetszett, hogy a szerzők érintettek minden olyan témát, ami általában Indiáról az ember eszébe jut: a curry, a különböző viseletek, a zene, a tánc, Bollywood, a szádhuk, a guruk mind-mind szóba kerültek. Megpróbálták átadni az olvasóknak, mit láttak, éreztek, hallottak indiai életük során, és fekete-fehér fotókkal illusztrálták mindazt, ami India jelent nekik. Csodálatos könyv, remek összefoglalója mindannak, amit eddig Indiáról különbözó könyvekben olvastam.

 
"When the explorer and adventurer Vasco da Gama landed in Calicut in 1498, he was asked by his astonished hosts what was his object in coming to India. „For Christians and spices,” answered da Gama and might have added, „especially spices” – Europe was crying out for them. Spices used to come from factories in the Levant owned by importers from Venice and Genoa, who brought them in through Kabul, Balkh, and Samarkand; then the Turks captured Constantinople in 1453 and these overland trade routes were cut off. Spices have always been expensive, but when Vasco da Gama eventually reached home, his Indian cargo of cloves, nutmeg, and pepper was priceless – trading in spices was far more profitable than making Christians."
 
"When people think of Indian food, they probably think of curry; curry and rice and all those accompanying tiny dishes: raita, bhurta, dahi – of which yogurt is the nearest equivalent – salads, chutneys, poppadums – crisp biscuits, thin and light as paper – and Bombay duck, which is not duck but dried fish. Indians do eat a great many curries, sometimes every day, even twice a day, because they are cooling; the Indian idea of „hot” or „cold” food has to do not with its temperature but with its effects."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén