Oldalak

2013. október 26., szombat

Leiner Laura: Bábel

Ez a könyv nem pont az én korosztályomnak szól, mégis kíváncsi voltam rá, egyrészt mert a SZJG tulajdonképpen tetszett, másrészt mert én is voltam tizenéves és jártam fesztiválokra.

Bár a Bábel hangulata visszaadott egy keveset a fesztiválok hangulatából, összességében untam és  inkább nem tetszett, mint igen. A dicséreteket meghagyom a rajongóknak, én most csak a negatív dolgokkal jövök, meg egy-két spoilerrel.

Kezdem a szereplőkkel: sokszor meglepődtem, hogy a főszereplőt Zsófinak hívják, nekem annyira Reni volt, ami azért érdekes, mert amúgy egy csomó dologban különbözött tőle. Mégis az volt az érzésem, hogy Leiner Laura ugyanazt a sokszor idegesítő, éretlen, szerencsétlenkedő figurát teremtette újra, néhány új tulajdonsággal és új névvel ellátva.
 
Szinte az összes szereplőt tudtam azonosítani a Szent Johannás tanulókkal: Szasza volt Cortez, csak szőke kiadásban, Boldi = Andris + Robi, Napsi pedig Kinga és Viki keveréke. Oké, Hipónak nem találtam meg a Szent Johannás klónját, viszont ő volt a legidegesítőbb: az elején még viccesek voltak a hipochondriájával kapcsolatos poénok, később már inkább kínosak és erőltetettek.
 
Mint feljebb említettem, a regény hangulata nem volt olyan rossz, a történet mégis untatott. A többnapos fesztiválon, a rengeteg fellépő közül egyes-egyedül az RHCP került szóba, az hagyján, hogy Zsófi csakis értük rajongott, na de a többieket sem érdekelte más? Unalmas volt az is, hogy állandóan elindultak valahova, aztán eltévedtek, és végül egészen más színpadnál lyukadtak ki, mint ahová eredetileg készültek. Megesik, hogy egyszer-kétszer rossz helyen fordul be az ember, de az, hogy térképes programfüzettel a kezében sem sikerül odatalálnia valahova.... lol. A világhírű fesztivál 6 napja alatt Zsófi egyetlen koncertet sem látott, még a Red Hot Chili Peppersét sem, haha, ez is hihetetlen, mert ha valaki annyira megszállott rajongó, hogy már az esküvőjét tervezi az együttes frontemberével, akkor nem fogja kihagyni a koncertet. Ráadásul nemcsak koncertekre nem mentek, hanem úgy általában nem csináltak semmit az evésen, az unatkozáson és a röhögésen* kívül. Három eseményen vettek részt mindössze, a lampioneregetésen, egy léggitárversenyen és a térképfestésen.  Ja, négyen, mert a házasságkötő sátrat is meglátogatták, hogy Zsófi szerezhessen egy menő RHCP-gyűrűt...
 
A Kolos és Reni, bocsánat Zsófi közötti párbeszédek elképesztően ügyetlenek voltak, komolyan, mintha két óvodás vitatkozott volna a homokozóban a kék lapáton.  A jópofa Zsófi nemcsak Kolossal kommunikált rendkívül intelligensen, ott volt még a biztonsági őr is, aki a tömegben mindig megtalálta őt (illetve mindig Zsófit találta meg), az ő dialógusaikról a néhai Szeszélyes évszakok leggyengébb bohózatai jutottak eszembe. A "tárta szét a karját, afféle ....-stílusban" nagyon idegesített, az olyan dolgokat meg, hogy Kolosnak "kissé alternatív, homlokba lógó" barna haja volt, egyszerűen nem tudtam hova tenni.
A blogon közzétett fotók leírását egy idő után átlapoztam, mondván, hogy ennyi minden nem is fér egy képre, és nem is nagyon érdekel. (Ráadásul azok a képek jutottak eszembe, amelyeket a szóbeli nyelvvizsgákon dugtak az orrom alá, hogy beszéljek róluk.)
 
Sajnálom, hogy ennyire nem tetszett a Bábel, sokkal jobbat vártam, színesebbet, pörgősebbet és viccesebbet  (igen, tele van erőltetett poénokkal, de szerintem ettől nem vicces). Végezetül pedig csak arra vagyok kíváncsi, hogy Zsófi hogyan kapott 55 barátjelölést a Facebookon, amikor nem emlékszem, hogy bárkinek is bemutatkozott volna?

*Szoktam használni ezt a szót, de minden harmadik mondatban már nagyon gáz volt. Ilyen például:
„- Na. Bon appetit. – dobta le a tálakat Szasza a faasztalra, mi meg röhögve válogattunk a műanyag evőeszközök között.”
 

2013. október 23., szerda

Nem tudok leállni...

... és minden évben muszáj vennem egy díszt of London a Butlersben. A legújabb szerzemény a csodálatosan élethű Big Ben.

2013. október 20., vasárnap

"Nyújtózz bele, fejtetővel is..."

Nem vagyok egy hűbelebalázs típus (sokkal inkább lassú víz partot mos), ezért mikor kábé két éve felmerült bennem, hogy jógáznom kéne, nem megkerestem a legközelebbi jógastúdiót, hanem elkezdtem agyalni: tényleg akarom? Sajnos ugyanannyi érvem szólt ellene, mint mellette: nincs időm (hülyeség, van), nincs a közelben lehetőség (ez is hülyeség, mert az is van), nem tudok fejen állni (ez mondjuk igaz), jajjmárna, nincs kedvem.
 
Az elmúlt hónapokban azonban annyiszor éreztem, hogy felrobbanok, hogy végül beiratkoztam egy hatha-jóga tanfolyamra, és azt kell mondanom, kár volt ennyit tökölni, már rég meg kellett volna tennem. Nem mintha kevesebbszer húznám fel magam mások hülyeségein, viszont legalább heti két órára teljesen kisimulnak az idegeim. Nem megy minden simán, a légzőgyakorlatok közben gyakran nem kapok levegőt (most persze túlzok, de valóban nehezemre esik a légzésre koncentrálni), de nagyon élvezem, hogy ezen a két órán tényleg csak arra kell törekednem, hogy elérjem a térdem a homlokommal és hogy jól belenyújtózzak, fejtetővel is.
 
Forrás: http://highergroundyoga.com
 

2013. október 14., hétfő

Őszi újdonságok a Maximnál

Az előző posztban említett Maxim Kiadó számtalan újdonsággal jelentkezik idén ősszel, ezért írok is pár szót a frissen megjelent vagy hamarosan megjelenő könyvekről.
 
A kiadó kínálatában nemcsak young adult könyvek szerepelnek, hanem 2012-től szépirodalmi regények is, Mont Blanc válogatás sorozatcímmel. Mivel ezek közelebb állnak hozzám, mint a Dream válogatás kötetei, ezekkel kezdem.

Luca di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget


Azoknak, akik olvasták az Álmok bandáját, biztosan ismerősen cseng Luca di Fulvio neve. Az olasz író előző könyvében a különleges nevű fiú, Christmas életét mutatta be, új regényében pedig három gyerek sorsát meséli el, akik az 1500-as évek Rómájából elmenekülve a Velencei Köztársaságban próbálnak szerencsét.

Hogyan válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek Olaszországában kell keresnünk.
A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, az árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy  hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül. Az odavezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a két zsidó, Isacco és lánya, Giuditta sorsát, akik egy jobb élet reményében indultak új otthont keresni. A két fiatal egymásba szeret, de hogy álmaik beteljesüljenek, meg kell küzdeniük ezernyi nehézséggel.
A regény több fiatal sorsát fűzi össze. Ahogy lassacskán megtapasztalják a számukra még ismeretlen érzéseket, úgy válnak gyermekből felnőtté. A szerelem, a gyermeki szeretet, a féltékenység, a bosszúvágy, a kilátástalanság, hol kinyitja, hol bezárja szíveiket. Egy lenyűgöző világban feszül egymásnak a nyomor és a fényűzés, a gyűlölet és a megbocsátás, a ridegség és a szenvedély. Egyetlen érzés mutat utat ebben a kiszámíthatatlan közegben: a szerelem. Olyan egyetemes érzése ez, amely összeköti a lelkeket, amely képes jobbá tenni az embereket, és amely a világot mozgatja.

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Borító: füles, kartonált / keménytábla, védőborító
Oldalszám: 720
Megjelenés: 2013. október 15.


Katherine Boo: Az örök szépségen túl


A sorozat hozzám legközelebb álló könyve, Az örök szépségen túl már megtalálható a boltok polcain. Nem titok, hogy nagy kedvencem India, ám ez a könyv azért is érdekel nagyon, mert a fülszöveg szerint tényirodalmi könyv és mostanában a dokumentarista jellegű írásokat szívesebben olvasom, mint a kitalált történeteket.

Az örök szépségen túl a Pulitzer-díjas Katherine Boo mérföldkövet jelentő elbeszélő tényirodalmi könyve, amely a huszonegyedik század egyik egyenlőtlenül fejlődött nagyvárosában lakó, jobb életért küzdő családok drámai, néha szívet tépő történetét mondja el.
Ez a nagyszerűen megírt, fordulatokban gazdag, magával ragadó eseménysorozat három évig tartó, megalkuvást nem ismerő riportíráson alapszik, és a globális változás és egyenlőtlenség döbbenetes korát emberközelivé, érhetővé teszi.
(...)
Az örök szépségen túl okos belátással, humorral és az emberi kapcsolatok iránti mély együttérzéssel belevonja az olvasót egy sebesen változó korba, közvetlenül a huszonegyedik század egyik rejtett világába, és olyan emberek életébe, akiket nem lehet elfelejteni.

Fordította: Erdős Éva
Borító: füles, kartonált
Oldalszám: 308


Mark Pryor: A könyvárus rejtélye



Nem nagyon olvasok random krimiket, ebben a műfajban általában pár kedvenc szerzőm műveit részesítem előnyben, ez a könyv mégis felkeltette az érdeklődésem, elsősorban a helyszín, Párizs miatt.

Hugo Marston, a párizsi-amerikai nagykövetség biztonsági főnöke kénytelen végignézni, ahogy barátját, Maxot elrabolja egy fegyveres ember. Hugo versenyt fut az idővel, hogy megtalálja az idős könyvkereskedőt. A nyomozásban segítségére lesz egy rejtélyes, vonzó újságírónő, egy félig-meddig visszavonult CIA-ügynök és egy kelletlen rendőrnyomozó, akik segítenek Hugónak megküzdeni az őt körülvevő politikai intrikákkal, rendőrségi korrupcióval, az egyre terjeszkedő drogháborúval és a náci kollaborálás szellemével, amely Párizs egyik legjelesebb személyiségét kísérti. A helyzet rosszabbra fordul, amikor egyre több könyvárus tűnik el, testüket pedig a Szajnából halásszák ki, és az ismeretlen gyilkosok már Hugóra vadásznak. Ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, a férfi a nyomokat követve jut el az ellenség barlangjáig ... pontosan úgy, ahogy a gyilkosok eltervezték. (...)

Fordította: Bihari György
Borító: füles, kartonált
Oldalszám: 280
Megjelenés: 2013. november 29.


Adam Makos: Felettünk a csillagos ég



Kedvenc témáim közé tartozik a II. világháború, ráadásul a repülőgépek is érdekelnek, úgyhogy Adam Makos könyve minden szempontból megfelel az ízlésemnek.

Négy nappal 1943 karácsonya előtt egy erősen sérült amerikai bombázó küszködött, hogy átrepüljön az ellenséges Németország területe fölött. A huszonegy éves pilóta mögött a gép személyzetének a fele már súlyos sebesült vagy halott volt. Ez volt az első bevetésük. Hirtelen hosszú, sötét alak jelent meg a gép farkánál: egy német Messerschmitt vadászgép. A gépet egy mesterpilóta vezette, aki egyetlen gombnyomással képes lett volna elpusztítani az amerikai gépet. Ami ezután történt, minden képzeletet felülmúlt, és később a II. világháborús ellenségek közötti leghihetetlenebb találkozóként vált ismertté.
Igaz történet két pilótáról, akiknek élete azon a napon találkozott: az amerikai Charlie Brown hadnagyról, aki korábban egy nyugat-virginiai farmon dolgozott, majd a B-17-es pilótája lett és a bajor Franz Stigler hadnagyról, aki korábban utasszállító repülőgépeket vezetett, és szerette volna  elkerülni, hogy a háborúban harcolnia kelljen.
(...)

Fordította: Bozai Ágota
Borító: füles, kartonált / keménytábla, védőborító
Oldalszám: 392
Megjelenés: 2013. november 29.


Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods



Alex Woods tizenhét éves kamasz, ezért azt hiszem, ez a könyv nem pont az én korosztályomnak szól, mindenesetre a fülszöveg nem hangzik rosszul.

Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek - a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydul miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.

Fordította: Béresi Csilla
Borító: füles, kartonált
Oldalszám: 416
Megjelenés: 2013. november 29.


Végül pedig a Mont Blanc válogatás két, puhakötésben már megjelent könyve, melyek keményborítós kiadása 2013. novemberében várható:

2013. október 9., szerda

Kedvezmény a Maximnál



Karácsony közeledtével (igen, már mindjárt itt van...), mindig nekiállok, és végignézem a könyvkiadók és könyvesboltok kínálatát, hogy kiválasszam azokat a könyveket, amelyeket nagyon-nagyon szeretnék a karácsonyfa alá.
 
Legutóbb épp a Maxim Kiadó oldalán nézelődtem, és ki is szúrtam magamnak pár érdekes regényt. Főleg a Mont Blanc válogatás kötetei között találtam nekem valókat, a Dream válogatás angyalait és tinédzsereit nem annyira kedvelem. Viszont az Eiffel-tornyos könyv (Mark Pryor: A könyvárus rejtélye), az Indiás könyv (Katherine Boo: Az örök szépségen túl) és a repülős könyv (Adam Makos: Felettünk a csillagos ég) ment is a kívánságlistára.

És mivel könyvet venni jó, ha kedvezménnyel adják, még jobb, megosztok veletek egy linket, amelyre rákattintva október 15-ig 30% kedvezménnyel (elő)rendelhettek a Maxim újdonságai és régebbi regényei közül:

https://docs.google.com/forms/d/1hlwGnkD95CozyQejdxani7d0a8VgyefWZiIsXhIVz1o/viewform