"Nyújtózz bele, fejtetővel is..."

Nem vagyok egy hűbelebalázs típus (sokkal inkább lassú víz partot mos), ezért mikor kábé két éve felmerült bennem, hogy jógáznom kéne, nem megkerestem a legközelebbi jógastúdiót, hanem elkezdtem agyalni: tényleg akarom? Sajnos ugyanannyi érvem szólt ellene, mint mellette: nincs időm (hülyeség, van), nincs a közelben lehetőség (ez is hülyeség, mert az is van), nem tudok fejen állni (ez mondjuk igaz), jajjmárna, nincs kedvem.
 
Az elmúlt hónapokban azonban annyiszor éreztem, hogy felrobbanok, hogy végül beiratkoztam egy hatha-jóga tanfolyamra, és azt kell mondanom, kár volt ennyit tökölni, már rég meg kellett volna tennem. Nem mintha kevesebbszer húznám fel magam mások hülyeségein, viszont legalább heti két órára teljesen kisimulnak az idegeim. Nem megy minden simán, a légzőgyakorlatok közben gyakran nem kapok levegőt (most persze túlzok, de valóban nehezemre esik a légzésre koncentrálni), de nagyon élvezem, hogy ezen a két órán tényleg csak arra kell törekednem, hogy elérjem a térdem a homlokommal és hogy jól belenyújtózzak, fejtetővel is.
 
Forrás: http://highergroundyoga.com
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.