Oldalak

2013. december 26., csütörtök

Karácsonyi kupac

Idén öt könyvet kaptam karácsonyra, eggyel Linda lepett meg, a többivel Gergő. Még egyiket sem kezdtem el, így rendhagyó módon nem véleményt írok róluk, csak megmutatom őket és a fülszövegeket, hátha más is kedvet kap hozzájuk.
 
Helga Weiss: Helga naplója


A Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely Anne Frank naplójához hasonlóan örök érvényű olvasmány.
 
Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni.

Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek.

1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket - csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt.

1944-ben Helgát Auschwitzba deportálták. Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végeztével csodával határos módon előkerültek.

Alexandra Kiadó, 2013
Eredeti cím: Helga's Diary / Deník Helgy
 
 
 Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák 
 
 
Khaled Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók – amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelemgazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel.
 
Libri Kiadó, 2013
Eredeti cím: And The Mountains Echoed
 
 
Balogh Boglárka: Love Commando

 
Halálos szerelem
Indiában ez nem költői túlzás, hanem maga a valóság. Ha egy fiatal lány vét az ősi házassági szabályok ellen, és a szívére hallgat, az életével kell fizetnie. A család a szégyent csak becsületgyilkossággal moshatja le magáról. A menekülő párok egyetlen reménye a Love Commando, amelynek tagjai megpróbálják védelmezni az üldözötteket, és felveszik a kilátástalannak tűnő harcot a rokonok, a törzsi tanácsok és a korrupt rendőrség önkényes döntéseivel szemben.

Balogh Boglárkát egy véletlen találkozás vezette a Love Commandóhoz. Az éjszakai vonaton menekülő lány szerencsétlen sorsát hallgatva érett meg benne az elhatározás, hogy ő is megpróbálja segíteni a szervezet munkáját. Delhibe érve aztán megkezdődött a hajsza az igazságért.
A Love Commando lapjain megdöbbentő sorsok tárulnak elénk, sikeres és kudarcba fulladt életek - India sötét oldala.

Libri Kiadó, 2013
 
 
Elif Shafak: Becsület


Elif Shafak legújabb keleti-nyugati története a fenséges Eufrátesz folyónál kezdődik és végződik, ahol egy kurd faluban élt két ikerlány. Arrafelé a becsület nem csak jelző volt, névként is használták. Az ember adhatta a Becsület nevet a gyermekének, feltéve, hogy fia született. A becsület és a tisztelet a férfiak tulajdonsága volt. Az idős, a középkorú, a fiatal, sőt még a tejszagú csecsemő fiúnak is kijárt a tisztelet. A nőknek viszont nem. Nekik egy másik szó jutott osztályrészül: a szégyen. Az egyik ikerlányt feleségül vette egy török fiú, és Isztambulba, majd Londonba vitte. Ott reméltek új életet teremteni maguknak és gyerekeiknek, de akármilyen messzire utaztak, nem szabadulhattak a hagyományoktól, hiedelmektől és kötelességektől, amelyeket pedig maguk mögött akartak hagyni - a vérükben vitték magukkal. Ez az oka annak, hogy a Toprak család egyik tagja borzalmas gyilkosságra ragadtatja magát.
Az isztambuli fattyú, a Szerelem és A város tükrei szerzője a legolvasottabb női író Törökországban. Műveit több mint harminc nyelvre lefordították. Isztambulban és Londonban él, férjével két gyermeket nevelnek.
 
Európa Könyvkiadó, 2013
Eredeti cím: Honour
 
 
Anna Funder: Amivé lettünk

 
London, harmincas évek...
Német emigráns értelmiségiek kis kompániája próbálja felnyitni Európa szemét Hitler fenyegetésére. De nem hisznek nekik, sőt mindent megtesznek, hogy elhallgattassák őket.
S aztán utánuk nyúl a Gestapo is ...
Történetük Európa és a világ vakságának története... s egyben szerelmek, csalódások, árulások története.
Ruthé, aki hiába látott messze, a szerelemtől nem látta, mi van az orra előtt.
Doráé, aki hiába volt bátor, a szerelem elől megfutamodott.
És a drámaíró Tolleré, aki hiába szeretett, a sötétben nem tudott szeretni.

"Az egyik legizgalmasabb kortárs nőíró." (Rachel Cusk, The Guardian)

"A történelmet, akár a reményt, nem megoldani kell, hanem cipelni. Anna Funder regénye alapmű arról, hogyan cipeljük a hátunkon a történelem nehéz köveit." (Colum McCann)

Anna Funder 2004-ben,
Stasiland című dokumentumregényével robbant be a köztudatba. Várva várt első regénye, az Amivé lettünk az ausztrál könyvszakma szinte minden lehetséges díját megnyerte, többek között a Miles Franklin Irodalmi Díjat, a Barbara Jefferis-díjat és az Év Könyve díjat.
 
Európa könyvkiadó, 2013
Eredeti cím: All That I Am

2013. december 20., péntek

2013 kölcsönkönyvei


Úgy néz ki, idén nem megyek már könyvtárba, ezért összeszedtem az idei év kölcsönkönyveit, könyvtáriakat, kölcsönbe kapottakat egyaránt. 2013-ban 71 nem saját könyvet olvastam (vagy legalábbis vittem haza azzal a szándékkal, hogy elolvasom.)
 
5 könyvet Linda adott kölcsön: az Inni és élni hagynit akkor, amikor elhatároztam, hogy megismerkedem a vámpírokkal kicsit közelebbről (nem barátkoztunk össze, pár oldalt olvastam csak el); a Szent Johanna gimi befejező részét pedig akkor, amikor már tűkön ülve vártam Reni utolsó félévi szerencsétlenkedéseit. Tőle kaptam a két Agatha Raisin-kötetet és az SZJG-Kalauzt is. Egyik kollégám kölcsönözte a Levelek Zugligetbőlt, ebbe bele sem kezdtem, mert annyi más olvasnivalóm volt.
 
A többi könyvet a könyvtárból szereztem, sajnos néhányat feleslegesen cipeltem haza: a Hazátlanok jól indult, de valahol a közepe táján elvesztettem az érdeklődésemet. A Konyhatündér meséket pár oldal után tettem félre, annyira borzalmas volt, a Kékszemű fiú szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A következő könyv, amire sajnáltam időt pazarolni, az Egy idióta külföldön volt, ez már túl viccesnek tűnt, vagyis inkább nagyon erőltetettnek. A Magányos vadász a szív tévedés volt, csak azért vettem ki, mert nem találtam semmi érdekeset a polcokon, a Kőbe vésett történetet meg azért hoztam el, mert szerepel az 1001- es listán. A Férfiak földjén, a Bátraké a mennyország és az Egy angol lány New Yorkban szintén olvasatlanul vagy félig olvasottan került vissza a könyvtibe.
 
Az összes többit viszont elolvastam, és ha nem is mind tetszett nagyon, találtam néhány meglepetést. A Kezdjük újra Párizsban nem volt annyira limonádé, mint amilyenre a cím és a borító alapján számítottam, és a Mesés ruhák kalandjai is igazán szórakoztatónak (ugyanakkor meghatónak) bizonyult. Harlan Coben krimijei hozták a megszokott színvonalat és a másik két skandináv krimi sem volt rossz. Az igazi meglepetést azonban Pataki Éva: Ami elveszett című regénye okozta, amelyet csak úgy találomra emeltem le a polcról, mert megtetszett a borítón található családi fotó. Szintén nagyon tetszett Amélie Nathalie második életének könnyed bája, Julia Child fordulatokban gazdag élete, Ulickaja novellái és Surikja, valamint az észak-koreai mindennapokat bemutató Nincs mit irigyelnünk a világtól.
 
 A képen látható utolsó három könyvről egyelőre nem tudok nyilatkozni, a lényeg, hogy idén is remekül kihasználtam az olvasójegyemet, és valószínűleg jövőre sem lesz másként...

2013. december 15., vasárnap

Adam Makos: Felettünk a csillagos ég

November végén jelent meg Adam Makos fotókkal illusztrált könyve, a Felettünk a csillagos ég, mely igazi csemege mindazok számára, akik érdeklődnek a II. világháború iránt. Én is ebbe a táborba tartozom, bár eddig főleg a normandiai partraszállás és a kelet-európai hadszíntér érdekelt, ezekről olvastam inkább, a légicsaták valahogy kimaradtak. Viszont nagyon szeretek repülni és szeretem a repülőgépeket is, ezért ez a regény felkeltette az érdeklődésemet. Örülök, hogy elolvashattam, mert elég sok újdonságot tudtam meg a repülőgépekről, ráadásul a könyv végén található fotókon meg is nézhettem őket. Az egyetlen, ami nem tetszett, az a néhány elírás volt, illetve egy mondat, melynek sehogyan sem volt érteme.*

Adam Makos két nagyapja háborús történeteit hallgatva kezdett érdeklődni a II. világháború iránt, annyira, hogy főiskolás évei alatt testvéreivel és néhány barátjával magazint szerkesztett, melyben veteránokkal készített interjúkat közöltek. Így ismerkedett meg Charlie Brown-nal, akiről előtte annyit tudott, hogy furcsa élmény köti őt össze egy német pilótával. A szerzőnek ezt a különös találkozást végül a német pilóta, Franz Stiegler mesélte el, a magazinban megjelent cikkből pedig megszületett a Felettünk a csillagos ég.

Franz Stiegler életét 1927-től, kisfiú korától követhetjük, amikor először száll fel vitorlázógéppel. Később anyja akaratával szembeszegülve az egyházi pálya helyett pilóta lesz a Lufthansánál, majd belép a Luftwaffébe is, bár nem önszántából. A légierőnél civil oktatópilótaként dolgozik, de kis idő elteltével besorozzák és először Afrikába, majd Szicíliába vezénylik.

Charlie Brown-nal, illetve az általa vezetett Ye Olde Pub nevű bombázóval a németországi Oldenburg felett találkozik 1943. december 20-án. A bombázó legénységének nagy része sebesült vagy halott, Brown pedig azon igyekezik, hogy kikeveredjen az ellenséges légtérből. Franz először a Vaskereszt reményében száll fel és kezdi követni a Ye Olde Pubot, de a gép és a legénység állapotát látva a hadi szabályzatot felülírja az erkölcsi kötelesség...

A különös találkozásról sem Brown, sem Stiegler nem beszélhet, hiszen míg egyiküket kivégeznék, a másikuk a biztonság hamis illúziójába ringatná bajtársait. A két férfi évtizedek múlva találkozik újra egymással, mert akármilyen rövid volt is az első találkozásuk, mindkettejük életét megváltoztatta.
 
*"Mindenkinek eszébe jutott, miért rendezték az előadást, miért öltöztek jelmezbe, miért az evés-ivás: hogy ez kicsit feledjék a háborút; de attól még mindig háborúban van."

Kiadja: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: A Higher Call
Oldalszám: 470
Fordította: Bozai Ágota

 Köszönöm a könyvet a Maxim Kiadónak!