2013 kölcsönkönyvei


Úgy néz ki, idén nem megyek már könyvtárba, ezért összeszedtem az idei év kölcsönkönyveit, könyvtáriakat, kölcsönbe kapottakat egyaránt. 2013-ban 71 nem saját könyvet olvastam (vagy legalábbis vittem haza azzal a szándékkal, hogy elolvasom.)
 
5 könyvet Linda adott kölcsön: az Inni és élni hagynit akkor, amikor elhatároztam, hogy megismerkedem a vámpírokkal kicsit közelebbről (nem barátkoztunk össze, pár oldalt olvastam csak el); a Szent Johanna gimi befejező részét pedig akkor, amikor már tűkön ülve vártam Reni utolsó félévi szerencsétlenkedéseit. Tőle kaptam a két Agatha Raisin-kötetet és az SZJG-Kalauzt is. Egyik kollégám kölcsönözte a Levelek Zugligetbőlt, ebbe bele sem kezdtem, mert annyi más olvasnivalóm volt.
 
A többi könyvet a könyvtárból szereztem, sajnos néhányat feleslegesen cipeltem haza: a Hazátlanok jól indult, de valahol a közepe táján elvesztettem az érdeklődésemet. A Konyhatündér meséket pár oldal után tettem félre, annyira borzalmas volt, a Kékszemű fiú szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A következő könyv, amire sajnáltam időt pazarolni, az Egy idióta külföldön volt, ez már túl viccesnek tűnt, vagyis inkább nagyon erőltetettnek. A Magányos vadász a szív tévedés volt, csak azért vettem ki, mert nem találtam semmi érdekeset a polcokon, a Kőbe vésett történetet meg azért hoztam el, mert szerepel az 1001- es listán. A Férfiak földjén, a Bátraké a mennyország és az Egy angol lány New Yorkban szintén olvasatlanul vagy félig olvasottan került vissza a könyvtibe.
 
Az összes többit viszont elolvastam, és ha nem is mind tetszett nagyon, találtam néhány meglepetést. A Kezdjük újra Párizsban nem volt annyira limonádé, mint amilyenre a cím és a borító alapján számítottam, és a Mesés ruhák kalandjai is igazán szórakoztatónak (ugyanakkor meghatónak) bizonyult. Harlan Coben krimijei hozták a megszokott színvonalat és a másik két skandináv krimi sem volt rossz. Az igazi meglepetést azonban Pataki Éva: Ami elveszett című regénye okozta, amelyet csak úgy találomra emeltem le a polcról, mert megtetszett a borítón található családi fotó. Szintén nagyon tetszett Amélie Nathalie második életének könnyed bája, Julia Child fordulatokban gazdag élete, Ulickaja novellái és Surikja, valamint az észak-koreai mindennapokat bemutató Nincs mit irigyelnünk a világtól.
 
 A képen látható utolsó három könyvről egyelőre nem tudok nyilatkozni, a lényeg, hogy idén is remekül kihasználtam az olvasójegyemet, és valószínűleg jövőre sem lesz másként...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén