3 in 1: Emma és az ő családja

A napokban kicsit kitakarítottam a molyos tartalmaim között, kitöröltem például a semmitmondó, kétsoros értékeléseimet, a valamirevalókat pedig elmentettem. Hosszú ideje csak akkor írtam értékelést az olvasott könyvekhez, ha „muszáj volt”, mert például kihívás miatt olvastam őket. Ilyenkor mindig azt terveztem, hogy kicsit hosszabban ide a blogba is írok róluk, de aztán mindig találtam más elfoglaltságot.

Most viszont nagyon ráérek, ezért a következő néhány posztban pár véleményt szeretnék megosztani olyan könyvekről, amelyekről a Molyon írtam, de blogos bejegyzés nem született róluk.


Fábián Janka: Emma szerelme
 
Csalódás volt, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, annyira, hogy mindhárom kötetet megvettem.
Egyszerre volt szirupos és sótlan, én pedig émelyegtem a sok gyönyörű embertől, a selymes szempilláktól, a nyílt tekintetektől és a fényes hajaktól. Untam, hogy mindenki tökéletes, mindenki egyformán csillogtatja a hatalmas szemeit és biggyeszti a száját.
 
 
Fábián Janka: Emma fiai
 
Picivel jobban tetszett, mint az első rész, talán azért, mert a második világháború jobban érdekel, mint az 1900-as évek első évei. Nem is volt annyira unalmas, mint az Emma szerelme, megjelentek ugyanis a szívalakúarcúak, akik első látásra szerelembe estek a tisztatekintetűekkel, szóval legalább történt egy-két izgalmas dolog. Valami azonban még mindig nem stimmelt, nem tudom, hogy pontosan mi, talán még több lendület kellett volna és kevesebb kiszámíthatóság.
 
 
Fábián Janka: Emma lánya
 
Az első részt lagymatagnak gondoltam, de az utolsó részt olvasva nem panaszkodhattam, pörögtek az események, úgyhogy sokáig azt gondoltam, ez lesz a trilógia legjobb része. Aztán a végére meggondoltam magam, mert a Kóthayak hirtelen annyian lettek, és annyi minden történt velük, hogy nem bírtam feldolgozni az izgalmakat. Gyakran lapoztam hátra a könyv végében található családfához, és úgy látszik, az írónőnek sem volt egyszerű ennyi szereplőt menedzselni, mert pl. a Nolan családnév egyszer csak Nolen lett.
Az utolsó részben már nemcsak gyönyörűek voltak a szereplők, hanem híresek is és mindenki megszólalásig hasonlított egy idősebb rokonára. A legjobban azt sajnálom, hogy ezek a dolgok maradtak meg bennem, a cselekményt meg szinte már el is felejtettem, de valami sokkal nagyszabásúbb regényt reméltem.
(2012. szept.)
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.