Balogh Boglárka: Love Commando

"Az emberkéz arra való, hogy az egyikkel magán, a másikkal  másokon segítsen."

A szüleik haragja elől menekülő, szerelmes fiatalokat segítő szervezetről, a Love Commandóról az On the Spot egyik epizódjában hallottam először. Amikor megláttam a könyvet, rögtön ment is a kívánságlistára, mert igyekszem mindent elolvasni Indiáról, ami csak a kezembe kerül, és kíváncsi voltam, hogy valóban az On the Spotból megismert kommandóról van-e szó. Ráadásul a borítót is nagyon szépen megcsinálták, úgyhogy nemcsak a tartalom vonzott, hanem a forma is.
 
Indiában még ma is gyakoriak a szülők által elrendezett házasságok, illetve a szülői akaratnak nem engedelmeskedő gyerekek (főleg lányok) sérelmére elkövetett becsületgyilkosságok. A Love Commando az otthonról megszökött pároknak nyújt menedéket, és segít nekik, hogy mielőbb törvényes házasságot köthessenek. Balogh Boglárka Indiában utazgatva ismerkedett meg egy lánnyal, aki apja és családja bosszúja elől menekült, majd kis idő elteltével kapcsolatba került a szervezettel is. A Love Commando vezetőivel és önkénteseivel folytatott beszélgetések során egyre több borzalmas tényt tudott meg az indiai nők nehéz helyzetéről.

A nők sorsáról ugyanis nemcsak az esküvőjük kapcsán döntenek, hanem sokszor már születésük előtt: az ultrahangos vizsgálatkor "kimutatott" lánycsecsemőket sokszor elvetetik, ha pedig mégis megszületnek,  megölik őket. Ez természetesen nem minden családban fordul elő, de még ma is van rá példa, főleg szegényebb vidékeken.

"Lányt nevelni halott beruházás. "

A meg nem született lánygyermekek hiánya miatt Indiában ma sokkal több férfi él, mint nő, ezért sok nőt arra kényszerítenek, hogy ne csak férjével, hanem annak nőtlen testvéreivel is háljon. Elszaporodtak a nők elleni támadások és nemi erőszakok is.
 
Érdekes olvasmány volt, mondjuk sokszor úgy tűnt, mintha két személy írta volna a könyvet. Az egyikük, aki Indiáról mesélt, szellemesen, közvetlen stílusban fogalmazta meg a mondanivalóját, a másik viszont, aki a párok - amúgy elég egyforma - történeteit mesélte, teletűzdelte mondatait metaforákkal és más költői képekkel, amelyek közül sok valóban találó és szép volt, de valahogy mégsem illett a könyv hangulatához. Cukormázas és negédes lett tőle az egész, pedig enélkül is éppen elég tragikusak voltak a fiatalok történetei, szerintem nem kellett volna még nyakon is önteni ennyi sziruppal. (Főleg, hogy a szerző ezt írta: "Sose bírtam a giccset, a feltupírozott, romantikus filmekből ömlő, mérgező érzelmeket vagy az elcsépelt szavakat.") Az esküvői szertartás és a halottégetés érzékletes leírása viszont meggyőzött, és arra jutottam, hogy szívesen olvasnék még Balogh Boglárka indiai kalandjairól.
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén