ABC-olvasás (F-J)

 
Kristin Harmel: A felejtés édes íze

 
Végig azt éreztem, hogy valami nagyon megható dolognak vagyok a részese, körülöttem mindenki könnyezik, én mégsem tudok elérzékenyülni. Egy csomó dolog zavart: Hope állandó nyöszörgése, Annie folyamatos tökmindegyezése, tulajdonképpen egyik szereplőt sem sikerült megkedvelnem, még Gavint sem, pedig ő igazán nagyon jóravaló fiatalember. A fülszöveg alapján valami nagyon érdekes történetre számítottam és tulajdonképpen a könyv alapgondolata nem is volt rossz, csak ahogy öregszem, egyre kevésbé jönnek be az ilyen rózsaszín borítós könyvek.

 
Kemény Dezső: Gili
 
 
Aranyos ifjúsági regény egy kotnyeles és talpraesett kislányról, aki a család nyaralásról elkolbászolva elképesztő kalandokba keveredik. Bolgár teherhajón hajózik, megmártózik a tengerben, szó szerint belefut egy filmforgatásba és mielőtt a Vöröskereszt visszaszállítaná őt a szüleinek, részt vesz egy cápavadászaton is. Ennél a pontnál a vicces történet olyan jelenetbe fordul, ami manapság simán elviselné a 16-os karikát, de 1962-ben még belefért egy ifjúsági regénybe.

 
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok

 
 
Nem tetszett, nem mintha érzéketlen lennék a téma iránt, minden háborús történet megrázó, de ez a könyv (főleg az eleje) összecsapottnak és zavarosnak tűnt. Nagyon hiányzott Sierra Leone politikai helyzetének bemutatása, nem kellett volna részletesen, csak annyira, hogy tudjam, mi ellen lázadnak a lázadók és mi ellen harcolnak a katonák (nyilván a lázadók ellen…), szóval, hogy tudjam, ki kivel van. A könyv végén lévő kronológia kicsit enyhítette a hiányérzetemet, de így sem teljes a kép…

 
Michael Palin: Hemingway nyomában
 
 
Kedvelem Michael Palint és az útleírásait, és persze irigylem is őt, hogy egyszer az egyik, legközelebb a másik irányból kerüli meg a Földet. Hemingway munkásságát azonban nem ismerem, ezért azt gondoltam hogy ez a könyv nem lesz annyira érdekes számomra, mint a Szahara vagy a Himalája. Tévedtem: nagyon izgalmas volt Párizsban, Pamplonában, Kubában és Afrikában „felkeresni” azokat a helyeket, ahol Hemingway evett, ivott, vadászott vagy lakott, és szórakoztató is volt, hiszen egy Python azért akkor is Python, ha éppen útibeszámolót ír.

 
Karin Fossum: Indiai feleség
 
 
Ez volt az első Fossum-krimim, de biztos vagyok benne, hogy lesz még több is, mert Fossum ugyanolyan jó volt, mint a nagy kedvenc, Nesbø. Az Indiai feleségre természetesen az indiai miatt esett a választásom és az sem zavart, hogy a könyv egy sorozat 4. része. Nagyon tetszett a stílus, a szereplők ábrázolása, a norvég falu élete, de mikor pár fejezet után elolvastam az értékeléseket, kicsit elvette a kedvem az a dolog, amit többen írtak (és amit én most azért sem írok le). Aztán folytattam, és próbáltam figyelni minden apró részletre, és egy idő után már nem is az érdekelt, hogy ki a gyilkos (remélem, ez nem spoiler, a krimikben általában van ilyen), hanem az, hogy ki hogyan éli meg a nyomozás napjait, és hogy felépülnek-e azok, akiknek fel kell épülniük.

 
Maxie Wander: Jó reggelt, szépségem
 
 
Bármi volt is a könyv üzenete, hozzám nem jutott el. A tizenkilenc monológ közül egyik sem érdekelt túlságosan, eleinte még vártam a történetek végén a csattanót, aztán rájöttem, hogy nincs, a nők meg csak mondták, mondták a magukét, de én ehhez most fáradt voltam…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén