ABC-olvasás (K-O)

előzmény

Helena Marten: A kávé illata


Annyira untam, hogy kétoldalanként abba akartam hagyni, csak egy kihívás miatt olvastam végig. Úgy éreztem, mintha egy nem különösebben szimpatikus ember mesélt volna egy hosszú történetet nem különösebben érdekes emberekről. A kávéról (meg az illatáról) annyit tudtam meg, hogy némelyek szerint büdös, amikor pörkölik, és nem szabad odaégetni, mert akkor keserű lesz. Ezt mondjuk eddig is tudtam, ezért felesleges volt végigolvasnom 518 oldalt.

 
Clara Sánchez: A láthatatlanok
 
 
Tetszett, még akkor is, ha sokszor nem értettem a szereplők viselkedését, általában pont az ellenkezőjét csinálták, mint ami (szerintem) logikus lett volna. Sandrát nem bírtam, végig úgy éreztem, mintha több személy élt volna a testében, egy bugyuta Sandra, egy várandós Sandra, meg egy vakmerő Sandra. Juliánt kedveltem, persze, ő volt a pozitív szereplő, de mindig csak akkor jutott eszembe, hogy egy nyolcvanas bácsika, amikor ő maga szóba hozta, egyébként mindig valami életerős, középkorú férfi képe lebegett előttem. A végére valami nagyobb csattanót vártam, kicsit hiányérzetem volt, mikor befejeztem az olvasást, de azért nem volt rossz.
 
 
Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában
 
 
Jól jött volna egy kis összefoglaló az előző részek tartalmából, mert az Angyali játszma olvasása óta eltelt több, mint fél év (és kb. 50 könyv), A szél árnyékát meg még annál is régebben olvastam. Szép lassan azért előjöttek a dolgok, de biztosan élvezetesebb lett volna, ha nem kell ennyit kutatnom az emlékeim között egy-egy név után. A történet nem tetszett annyira, de a hangulat, az megint nagyon. Fermínt és Barcelonát még mindig imádom, de ezt a könyvet már csak utórengésnek éreztem az előző kettőhöz képest.
 
 
David Foenkinos: Nathalie második élete
 
 
Azért csak 4 csillag, mert az ötösöket az örök kedvenceknek tartogatom (amúgy ez is megérdemelné). Nem olvastam még idáig semmit Foenkinostól (-től?), de rögtön megtetszett a stílusa, a lábjegyzetekkel és a történetbe be-beszúrt, fontos adatokkal együtt. Nem tudom miért tetszettek annyira ezek az információk, valószínűleg azért, mert picit játékossá tették az amúgy tragikusnak indult történetet. "A szombatot meg a vasárnapot a fülére húzza, mint két nagy paplant." mondat örökre az eszembe vésődött, ha van olyan, hogy kedvenc mondatom egy könyvből, akkor ez az.
Teljesen véletlenül vettem ki amúgy a könyvtárból, illetve azért, mert a borítón Amélie* babrálja a haját, ennek ellenére nem Audrey Tautou-t képzeltem Nathalie helyébe, az egész történet mégis az Amélie csodálatos életére emlékeztetett.
 
*Nekem A. T. már örökre Amélie Poulain marad.

 
Michael Palin: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
 
 
Igazán kedvelem Michael Palin könyveit, de ez nem tetszett annyira, mint például a Szahara vagy a Himalája. Valóban nagy vállakozás lehetett végigkövetni Verne hősének útvonalát, és nyolcvan nap alatt körbeutazni a Földet, de ez a rohanás a hajótól a vonatig, a vonattól a hajóig nem volt annyira szórakoztató. Szerencsére volt néhány város, ahol körülnézett, úgyhogy végülis 4 csillag, de vannak Mr. Palinnek izgalmasabb kalandjai is.

 
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
 
 
Ezzel a könyvével Ulickaja végérvényesen bekerült a kedvenceim közé. Tetszett a történet, a hangulat, de még jobban tetszettek a szereplők, Surikkal az élen. Sokszor úgy éreztem, filmet nézek, annyira élethűen ábrázolta az írónő a nyolcvanas évek Moszkváját és az összes vigasztalásra vágyó lányt és asszonyt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén