Anette E. Dumbach - Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

 
Nagyon elégedett vagyok ezzel a könyvvel, mind a külsejét, mind a tartalmát illetően. Nemcsak olvasni volt jó, hanem kézben tartani, lapozni is, a Park Kiadó gondosan ügyelt minden apró részletre, a keménykötéstől kezdve az oldalszámozás elhelyezéséig. A borító figyelemfelkeltő, de nem hatásvadász, a jobb oldalon látható piros-fehér-fekete sáv pedig éppen csak sejteti, mint mutatja a horogkeresztes zászlót, ám ez épp elég erős utalás a tartalomra. A fülszöveg sem mond többet annál, mint amiről valóban szól a könyv, és akkor sem túloz, amikor "szívszorító és lélekemelő könyv"-ként definiálja.
Eddigi II. világháborús olvasmányaim alapján annyit tudtam csak a Fehér Rózsáról, hogy egy testvérpár - Sophie és Hans Scholl -  nevéhez fűződik, akik a német népet akarták ellenállásra bírni Hitler és a nácik esztelen tombolása ellen. Nem ismertem viszont tevékenységük részleteit, annyi derengett még, hogy mindkettőjüket kivégezték.
 
"Nem hallgatunk tovább.
Mi vagyunk a ti rossz lelkiismeretetek.
A Fehér Rózsa nem hagy békén benneteket!" 
 
A könyvből megismerhetjük az ellenálló csoport teljes történetét, 1942. májusától, Sophie Münchenbe érkezésétől 1943. október 12-ig, Willi Graf kivégzéséig. Hans Scholl, a Fehér Rózsa egyik alapítója aktív Hitlerjugend vezetőként sem azonosult teljesen a nemzetiszocialista gondolatokkal, s miután Münchenben elkezdte az orvosi egyetemet, végképp kiábrándult a náci ideológiából. Barátaival, csoporttársaival a náci rezsimmel szembeni nyílt ellenállást választották, s röplapokkal igyekeztek felhívni a német lakosság figyelmét a rájuk leselkedő veszélyre. Ő, Alex Schmorell, Christoph Probst és Willi Graf hozták létre a csoportot, első röplapjaikat 1942. júniusában kezdték nyomtatni és terjeszteni. Később Sophie is csatlakozott a Fehér Rózsához, majd Kurt Huber, a müncheni egyetem professzora is.
 
A könyvből nem csak a Fehér Rózsa és tagjainak történetét ismerhetjük meg, hanem teljes képet kapunk a korabeli Németországról, a katolikus Münchenről és azokról az egyházi személyekről, akik nyíltan tiltakoztak Hitler politikája ellen. Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész, Martin Niemöller, a Hitvalló Egyház vezetője (szintén evangélikus lelkész), Clemens August von Galen katolikus püspök is mind felszólalt a nácik ellen, sőt utóbbinak fontos szerepe volt a T-4 eutanáziaprogram leállításában is.
 
Miközben olvastam, ott volt a kezem ügyében a szintén a Park Kiadó nevével fémjelzett A holokauszt krónikája című monstrum, amelyben szinte az összes névnek utánanéztem és elégedetten vettem tudomásul, hogy az Anette E. Dumbach - Jud Newborn szerzőpáros rendkívül pontos munkát végzett, mert minden dátum, helyszín és név megegyezett a hiteles történelmi adatokkal. A könyv közepe táján néhány fénykép mutatja be a könyv szereplőit, végén pedig a Függelékben helyet kapott a csoport összes röplapjának szövege; a Scholl-testvérek és a Christoph Probst elleni vádirat és ítélet, valamint korabeli újságcikkek szövege.
 
Hogy újra a fülszövegre hivatkozzak: valóban szívszorító és lélekemelő olvasmány, főleg azért, mert megtörtént, és bármennyire reménykedik az olvasó, a végén nincs happy end.
 
 
 
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén