Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2014

Jóga-hétvége

Kép
A múlt hétvégém a jóga jegyében telt, és azt kell mondjam, rég volt ilyen kellemes szombat-vasárnapom. Sőt, a sok jóság már csütörtökön elkezdődött, mert mentem jógázni az ASRAM-ba, és megvettem életem első jógamatracát, egy csodálatosan szép türkiz Gangest. Igazából a piros-narancsszínűt néztem ki magamnak, de sajnos éppen nem volt, nekem pedig AZONNAL kellett egy matrac, és biztos vagyok benne, hogy türkizen is ugyanolyan jól lehet gyakorolni, mint a narancssárgán. Természetesen rögtön fel is avattam, remélem jó sok energiát szívott magába. Szombaton részt vettem Szénási Kata "Yin jóga és mindfulness a stressz ellen" nevű workshopján, amit 3 órásra terveztek, de végül négyórásra sikerült. Nagyon jól éreztem magam, kiveséztük a stresszt, megtudtuk, mi az a mindfulness, relaxáltunk, volt Body Scan, végül persze jógáztunk is. Most próbáltam először a yin jógát, nekem kicsit lassú, de amióta jógázom, sokkal nyitottabb vagyok mindenre, ezért szívesen megismerkedtem vele. A var…

भारत माता (Bhārata Mātā)

Kép
Egy travel whislist kapcsán ma szó esett arról, hogy az én utazós kívánságlistám első helyén India áll, ezért hirtelen felindulásból lekapkodtam az Indiával kapcsolatos könyveimet a polcról és csináltam róluk egy fotót. I'm obsessed with it...

...

Kép
"A hatha jóga uralom a test felett. Mindenki a külvilágot szeretné meghódítani, holott a világon a legnagyobb siker önmagunk legyőzése, és ez egy átlagembernél a test feletti uralommal kezdődik" (Szvámi Véda Bhárati: A hatha jóga filozófiája)

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Kép
A Szent Johanna aranyos volt és szerethető, a Bábel kínos, az Akkor szakítsunk pedig kiábrándító. Talán nem kéne kamaszoknak szóló regényeket olvasnom, de A királyok csatája és a Kardok vihara között szükségem volt valami egyszerűbb olvasmányra, és mondom: a Szent Johannát tényleg bírtam, Renáta folyamatos szerencsétlenkedése ellenére is. Az Akkor szakítsunk éppen kéznél volt, ezért belekezdtem, és tulajdonképpen magam sem értem, miért elégedetlenedem, hiszen egyszerűnek egyszerű volt...
Úgy tűnik, LL képtelen elszakadni gimis hőseitől, a Bábelben sem tudott új karaktereket teremteni, mindegyik szereplő valamelyik Szent Johannás gyerek klónja volt, éppúgy, mint az Akkor szakítsunk csekély értelmű ifjai. Ez már eleve nem tetszett, azzal meg végképp nem tudtam mint kezdeni, hogy ezek a kamaszok nem csináltak semmi mást, mint szerencsétlenkedtek, röhögtek, posztoltak a közösségikre, röhögtek, mondtak pár szar poént, aztán megint röhögtek. Ettől a szótól már rosszul vagyok, és ahogy olva…