Leiner Laura: Akkor szakítsunk

A Szent Johanna aranyos volt és szerethető, a Bábel kínos, az Akkor szakítsunk pedig kiábrándító. Talán nem kéne kamaszoknak szóló regényeket olvasnom, de A királyok csatája és a Kardok vihara között szükségem volt valami egyszerűbb olvasmányra, és mondom: a Szent Johannát tényleg bírtam, Renáta folyamatos szerencsétlenkedése ellenére is. Az Akkor szakítsunk éppen kéznél volt, ezért belekezdtem, és tulajdonképpen magam sem értem, miért elégedetlenedem, hiszen egyszerűnek egyszerű volt...
 
Úgy tűnik, LL képtelen elszakadni gimis hőseitől, a Bábelben sem tudott új karaktereket teremteni, mindegyik szereplő valamelyik Szent Johannás gyerek klónja volt, éppúgy, mint az Akkor szakítsunk csekély értelmű ifjai. Ez már eleve nem tetszett, azzal meg végképp nem tudtam mint kezdeni, hogy ezek a kamaszok nem csináltak semmi mást, mint szerencsétlenkedtek, röhögtek, posztoltak a közösségikre, röhögtek, mondtak pár szar poént, aztán megint röhögtek. Ettől a szótól már rosszul vagyok, és ahogy olvastam, elég sokan utálták. Viszont nemcsak a röhögéstől állt égnek a hajam, hanem az "amolyan »na, most álljunk meg egy szóra« stílusban" meg "beljebb löktem Esztit, »te ülsz középen« stílusban" típusú mondatoktól is, vagyis minden olyan mondattól, amelynek közepe táján az amolyan / afféle szó szerepelt, a végén meg a stílusban (jó sok volt).  Ja, és úgy általában a rengeteg idézőjeltől, amivel Leiner "Röhög" Laura nyilván azt kívánta érzékeltetni, hogy a leírtakat nem komolyan gondolja ám.
 
Maga a történet egy éjszaka alatt játszódott, és komolyan mondom, hogy egy Bud Spencer-Terence Hill film is viccesebb, mint ez az egész road movie volt, pedig ha elolvastátok a kettővel korábbi posztomat, akkor tudjátok, hogy nem kedvelem a párost. Túlzás túlzás hátán, olcsó szellemeskedés, jópofának tűnő párbeszédek (persze, ők röhögtek rajtuk), és egymás folyamatos alázása. Emlékeztek még izé hogyishívják... és Kolos elmés szópárbajaira a Bábelből? Na, kábé ugyanaz volt a színvonal, talán Szilkó szövege emelkedett  a többieké fölé.
 
Szóval szerintem az egész könyv (az alapötlettől kezdve a megvalósításig) elég gyengére sikerült, az egy dolog, hogy nem az én korosztályomnak íródott, de akárhonnan nézem, mindenhonnan gáz. Ja, és decemberben nincsenek Glamour-napok és nem értem a tutorial smink* folyamatos emlegetését.
 
*Lia egy YouTube make-up tutorial segítségével készíti el szilveszteri sminkjét, amit aztán csak tutorial sminkként emleget, összesen kb. 4736 alkalommal. Olvasás közben végig azon rugóztam, hogy vajon direkt, mert ez így olyan vicces; vagy azért, mert LL így akarja érzékeltetni, hogy Lia mennyire sötét; vagy azért, mert LL tényleg azt gondolja, hogy ezt így mondják. Who knows?


"Kedvenc" béna mondataim (a teljesség igénye nélkül):
"A tükörből egy erős, magabiztos és elégedett lány nézett vissza, laza,»Norbi, neked véged van!« pillantással."
"Soha nem volt valami beszédes, és ha megszólal, akkor is annyira cinikus és gúnyos, hoy mindenki azt kívánja, bár hallgatott volna, szóval ezt így már megszoktuk, de amióta történt vele idén az a »megcsalta a barátnője, és nevetségessé tette mindenki előtt« eset, azóta teljesen befordult."
"És sajna az ő »beleröhögök a webkamerámba, mert olyan átkozottul jól nézek ki« fotójának is volt sikere, nem is kevés."

Megjegyzések

  1. Mi a keresztlányunknak vettük meg, aki 14 éves, de akkor nem volt időm elolvasni, Most kölcsön kaptam valakitől, de még mindig várat magára. A bejegyzésed után most már kíváncsi vagyok rá, mert az SZJG nekem nagyon tetszett, a Bábel kimaradt ugyan, de gondolom túl sokat nem vesztettem. Akkor jó lesz, ha nem túl nagy elvárásokkal indulok majd neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagyon nem tetszett, és ahogy néztem a Molyos értékeléseket, elég sokan csalódtak, mert rettenetesen gyengére sikerült. A Szent Johanna aranyos volt, ez inkább idegesítő és tele van túlzásokkal, de közben nem szól semmiről...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén