Amszterdam - 3. nap

http://kozvetlenjarat.blogspot.hu/2014/06/amszterdam-2-nap.html

Hétfő reggel ragyogó napsütésre ébredünk, gyors készülődés után már megyünk is a buszmegállóhoz. A fényképezőgép ma itthon marad, előző nap is feleslegesen cipeltük, sokkal egyszerűbb a telefonnal fotózni, és az útikönyvet sem viszem magammal (eddig se vittem...), mert teljesen használhatatlan. Mindig a netről szedem össze a hasznos információkat, de van egy sorozat (Berlitz Zsebkönyv), aminek megveszem azokat a részeit, ahová utazunk, de sajnos Amszterdam nem szerepel a könyvecskéik között, ezért megvettem a Merian idevonatkozó részét. Kár volt.
 
Megint a központi pályaudvarig buszozunk, veszünk magunknak pár szendvicset reggelire, meg egy szénsavas Lipton teát, aminek egyébként Traubi-íze van. A Nieuwe Kerkbe igyekszünk, hogy megnézzük a World Presst, ezt itthon sem szoktam kihagyni, és mivel a kártyánk kedvezményt ad a belépőre, naná, hogy kihasználjuk a lehetőséget. Az első pár fotó láttán elbizonytalanodom: basszus, én már láttam ezeket. Elkezdek gondolkodni, hogy megelőzöm-e a budapesti kiállítást, vagy éppen ellenkezőleg: ide még csak most jutott el az, amit én már otthon láttam? Nem tudom eldönteni, a második kevésbé valószínű, de aztán nem is filózok rajta sokat, mert a pár ismerős fénykép után újak következnek. Miután végzünk a kiállítással, szerzünk kávét és elindulunk az Oude Kerk felé, ami a térképen szépen körül van rajzolva pirossal,  hogy mindenki tudja: ez már bizony a piroslámpás negyed. A templom nagyon szép, jólesik a benti hűvös, és miután kigyönyörködjük magunkat a csodás ablakokban, a szép csillárokban és a faragott mennyezetben, a mosdó is kapóra jön. Miközben megkerüljük a templomot és a tündéri kis kertjét (valamiért Agatha Christie jut róla eszembe), elmélyülten kotorászok a táskámban. Mikor felnézek, a szemem sarkából valami mozgást látok, és mikor odapillantok, kicsit megijedek, mert a templommal szemben, egy üvegajtó mögött egy nagydarab fekete nő illegeti magát bugyiban-melltartóban, tőlem fél méterre. Welcome to Amsterdam, nem tudtam, hogy itt már délelőtt dolgoznak, azt hittem, hogy csak este indul be az élet. Megyünk tovább, az üvegajtók közül néhányon be van húzva a függöny, valahol pedig kint állnak az utcán a kurvák, beszélgetnek, dohányoznak, és ha jól láttam, a kirakatok felett tényleg piros neoncsövek vannak, meg kis piros kandeláberek.

Maga a negyed amúgy tök hangulatos, de elég bénán érzem magam, amikor úgy kell végigmennem egy viszonylag szűk sikátoron, hogy a két oldalán félmeztelen nők kínálgatják magukat a férfiaknak. A következő állomás a kínai negyed, ahol megnézzük Európa legnagyobb buddhista templomát sajnos, csak kívülről.

 


 
A Chinatown-ban természetesen rengeteg az étterem, kivételesen most nem eszünk semmit, hanem a Kloveniersburgwalon kimegyünk a virágpiacig (nagy kedvenccé vált...), aztán felszállunk az 5-ös villamosra, hogy elvigyen minket a Rijksmuseumig. Jók a villamosok, sosincs rajtuk tömeg, persze, mindenki biciklizik, középtájon* ül egy fülkében a kalauz, akinél gondolom lehet jegyet is venni és hasznos információkat is mond. Az útvonalat kijelzőkön is lehet követni, mi a Hobbemastraat megállót figyeljük, de a kalauzunk annyira jó fej, hogy a megálló  nevével együtt a Rijksmuseumot is bemondja.

Felkapunk egy térképet, ilyenkor mindig megnézzük, van-e magyar nyelvű tájékoztató (persze sosincs), aztán elindulunk, hogy saját szemünkkel megnézzük az Éjjeli őrjáratot, meg a Tejöntő asszonyt. Én új kedvenc festményt avatok: Floris van Dyck csendélete előtt elég sokáig álldogálok, aztán megkérem Gergőt, fotózza le nekem.



Elég sok időt töltünk a képek és a műtárgyak között, a könyvtár láttán pedig még Gergő is elámul.

 


A Rijksmuseum után következik a Van Gogh Múzeum, ide egy nyüzsgő kis parkon keresztül vezet az út (előtte hotdogot eszünk, de már kicsit unjuk). Most először találkozunk hosszú sorral de nekünk protekciónk van, a kártyával rendelkezők egy sokkal rövidebb sorba állhatnak, úgyhogy néhány perc várakozás után bejutunk. Pár kép után elkezdem unni a dolgot. Nem érdekelnek a festmények, nem érdekelnek a múzeumok, az utcán akarok mászkálni, parkba akarok menni, fűbe akarok ülni és le akarom venni a cipőmet. Ráadásul nem is szeretem annyira Van Gogh-ot. Azért becsületből végignézzük, sőt Gergőt úgy kell kirángatni a shopból. A múzeumból irány a Vondelpark, nem tudom pontosan, merre megyünk, de ez a környék annyira nem tetszik, túl nyugodt. Szerencsére hotdogos kocsi itt is van, úgyhogy...



A Vondelparkban leülünk, leveszem a Converse-t (nem túl jó ötlet, mert utána még nehezebb visszavenni) és nézzük a fiatalokat, akik grilleznek, pokrócokon heverésznek, zenét hallgatnak és élvezik a szabadnapot. Miután eleget üldögéltünk, kisétálunk a villamosig, majd a Centraal Stationnál átszállunk a buszunkra, és visszamegyünk a hotelbe pihizni egy kicsit.

A szobában kipakolom a táskámból a napközben vett apróságokat, végignyomkodom a tévécsatornákat, aztán már mehetünk is vissza, ez az utolsó esténk, úgyhogy minden szállodában töltött percért kár.
A Westerparkban megint zajlik az élet, de a Haarlemmerdijk és a Nieuwendijk teljesen kihalt, legalábbis a szombat estéhez képest. A Dam téren alig van pár ember, a Kalverstraaton a legtöbb üzlet már zárva. Nem tetszik ez így nekem, úgyhogy mondom Gergőnek, hogy mindegy, merre megyünk, de legyenek emberek. A Leidsestraaton is csak páran lézengenek, viszont a Wok your Way-ben alig van hely. Végre nem hotdogot eszünk, hanem csirkés tésztát, Gergő teriyaki szósszal, én pedig curry-vel és kókusszal. Nagyon ízlik, Gergő meg szokás szerint mellényúlt, szóval ő nem annyira elégedett, ráadásul elfelejtettem neki paprikát kérni a tésztájára....

 
 
Vacsora után visszamegyünk a Prisengrachtra, hogy megnézzük a De 9 Straatjest, azaz a 9 utcát, amelyek együtt egy elbűvölő hangulatú  környéket alkotnak és tele vannak egyedi boltokkal (az útikönyv szerint). Az egyedi boltok már zárva vannak és itt sincsenek emberek, én arra gyanakszom, hogy már mindenki otthon eszi a krokettet a TV előtt. Az egyik pékség kirakatában egy macska alszik, őt Gergő lefotózza, aztán elindulunk a piroslámpás negyed felé, mert a másik tippünk az, hogy ott lébecolnak az emberek.
 
 
Nahát, itt tényleg sokkal többen vannak :) A legtöbb múzeum ötkor-hatkor zár, de úgy látom, a marihuánamúzeum még nyitva, természetesen a coffeeshopok is tele vannak. Gergő megjegyzi, hogy szerinte az egyik kirakatban álló csaj férfi volt, mondom neki, hogy ennyire nem lepődjön meg, ez Amszterdam. Kicsit mászkálunk, megmondom őszintén, én azt hittem, hogy ez egy szar környék, de egyáltalán nem félelmetes, tele van turistákkal és a sarkokra képzelt stricik és dealerek sem váltak valóra. Kezd sötétedni, az épületek nagy része már piros fényben úszik, és szinte mindenhonnan árad az utcára a fűszag, hogy ott összekeveredjen a kajaszaggal.
 
Már nagyon fáradtak vagyunk, mégsem akarunk hazamenni, mert a következő estét már a Barátok közt előtt fogjuk tölteni, nem a Leidsepleinen, végül mégis a buszmegálló felé indulunk.
Szomorú vagyok, nem szeretek hazajönni sehonnan, egyfolytában azon jár az eszem, mennyire idegen volt eleinte minden, aztán hogy vált egyre ismerősebbé és gondolatban még mindig az utcákon járok és összehasonlítom egymással a különböző környékeket.
 
Kicsi összepakolászunk, reggel lesz időnk rendesen becsomagolni, délig kell kijelentkezni, úgyhogy majd még pár apróságért beugrunk a szupermarketbe is.
 
*Gergő kijavított: a kalauz fülkéje nem középtájon, hanem a villamos hátsó harmadában volt...
 
Folyt. köv.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén