Goedemiddag Amsterdam!

A múlt hétvége kicsit máshogy telt, mint általában, elmaradt ugyanis a szokásos főzés-mosás-takarítás hármas, volt helyette viszont sok bicikli, csatorna és hotdog, azaz rengeteg Amszterdam.
 
Amszterdami élménybeszámoló több részben, jelen időben.
 
Egykor indul a gép, úgyhogy délelőtt van elég időnk azon gondolkodni, ne tegyünk-e el még egy pulóvert, minden időjárás-előrejelzés mást mond, úgyhogy fogalmunk sincs, hogy készüljünk ruhaügyileg. Mivel szeretünk kevés csomaggal utazni, nem teszünk, inkább elindulunk a reptérre.
 
A taxi az alsó szinten tesz ki, és amikor felmegyünk a check-in pultokhoz, furcsán kihalt minden. Aztán látjuk, hogy mindenki kint várakozik, az ajtóknál rendőrök állnak, de mivel minket nem küldenek ki, megnézzük, hol lehet becsekkolni, aztán beállunk a sorba (kb. 2 ember áll előttünk, mindenki más kint van). Közben azon gondolkodunk, hogy az idős angol turisták miért próbálnak on-line(?) becsekkolni, mikor van egy csomó poggyászuk, de mindegy, ők tudják. Sorra kerülünk, és mikor a pult mögött álló fickó kéri a beszállókártyáinkat, csak nézünk rá, mint borjú az új kapura, hogy hát azt ő fog adni nekünk, nem? Udvariasan a check-in masinákra mutat és mondja, hogy a KLM-nél már csak így mennek a dolgok, az "és akkor pultnál már nem is lehet?" kérdésemre csak a fejét rázza. Szuper, pont annyira szeretem az ilyen DIY-dolgokat, mint az automata ügyfélszolgálatokat, még szerencse, hogy nem tudtam róla előre, mert akkor tuti ráparázok, hogy mi lesz, ha valamit elrontunk. Pár perc nyomkodás után megvannak a beszállókártyák, mellettünk egy pár próbálkozik, de valamiért nem sikerül nekik, és reménykedve néznek ránk, hogy segítenenénk-e? Segítünk (amúgy tényleg nem bonyolult, az viszont nem túl barátságos, hogy a válaszható nyelvek között nincs magyar...), aztán visszaállunk a sorba, hogy feladjuk a bőröndöt.
 
Tizenöt perc késéssel indul a gép, elég éhesek vagyunk, úgyhogy nagyon örülünk, mikor meghalljuk a kajáskocsi csörömpölését. A szendvicseket ilyen aranyos kis dobozkában kapjuk:
 
 
 
A repülőből kiszállva bevárjuk újdonsült ismerőseinket, beszállás előtt beszélgettünk velük egy kicsit, ők Thaiföldre mennek (mázlisták), úgyhogy a csatlakozást keresik, mi meg a bőröndünket szeretnénk begyűjteni. Hamar megszerezzük, majd megvesszük az Iamsterdam kártyákat, aztán megkeressük a Sprinter vonatot, ami elvisz minket a Sloterdijk pályaudvarra, hogy onnan elbuszozhassunk a szállodáig.  A vonatot könnyen megtaláljuk, viszont a vágányok nincsenek kiírva (vagy nem vesszük észre), úgyhogy angolul megkérdezek egy lányt, hogy nem tudja-e véletlenül, melyik vágány melyik, de csak tippel. Visszamegyek Gergőhöz, mondom neki, hogy továbbra sem tudjuk, honnan megy a vonatunk, mire odajön hozzánk a lány, és magyarul mondja, hogy tényleg nem tudja melyik a kettes vágány, de ki lesz írva a vonatra, hogy merre megy.
 
Vonattal kettő, busszal öt megálló, és meg is érkezünk a szállodához. Gyorsan bejelentkezünk, aztán elindulunk várost nézni. Nem a központban lakunk, hanem egy kicsit nyugatabbra a központi pályaudvartól, de pár perces sétával beérünk a nyüzsgésbe. Gergő a térképész, én csak mondom, melyik utcák lehetnek érdekesek, aztán követem őt. (Ez azt eredményezi, hogy az útvonalunkat csak annak a lapnak a segítségével tudom felidézni, amire Gergő minden este felírta, merre jártunk.)
 
 
 
 


A jegyzetek szerint egy rövid séta után már a Haarlemmerdijken megyünk, vagyis inkább sodródunk a tömeggel. Rengetegen vannak, akik nem mennek valahová, azok az éttermek előtt álldogálnak egy pohár borral, a szerencsésebbek kicsi asztaloknál ülnek. Mi is éhesek vagyunk, de beérjük egy hotdoggal, amit mindenkinek saját magának kell összeraknia: az árus csak a kiflit adja, benne a virslivel, aztán mindenki maga pakolhatja tele csemegeuborkával, sült vagy nyers hagymával, aztán nyomhat rá mustárt, majonézt, ketchupot vagy curryt.
 
Én csak kapkodom a fejem ide-oda, komolyan úgy érzem, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör Amszterdammal, és sokkal jobb, mint amilyennek képzeltem. A Nieuwezijds Voorburgwalon (OMG) továbbsétálva eljutunk a Dam térre, itt is tömeg van, páran Batmannel fényképezkednek, mások pedig a Kaszásnak dobnak egy kis aprót. A tér egyik oldalán a Nieuwe Kerk van, velünk szemben az emlékmű és a Hotel Krasnapolsky, jobb oldalon a Madame Tussaud's, hátunk mögött a Királyi Palota, a teret pedig kettévágja a villamossín. Ja, és persze rengeteg a bringás, nem szívesen engednek át a zebrán, és nemcsak ők csengetnek folyamatosan, hanem a villamos is. Nincs nagy szintkülönbség az úttest és a járda között, úgyhogy nagyon kell figyelnem, mert többször azon kapom magam, hogy az úttesten / síneken / biciklisúton kolbászolok.
 
A Dam térről a Kalverstraaton megyünk tovább, itt rengeteg bolt van, és a végén a virágpiac, ahol kis zsákokban árulják a virágmagot, egyesével a virághagymákat, de lehet kapni olyan konzervdobozokat is, amelyekből tulipán és rózsa fog kinőni, és ha minden jól megy, Gergőnek lesz egy minifája, nekem pedig egy Buddha pálmám (nem tudom, mi az igazi neve, mindenhol így árulták).
 
 
 
 
 
Jaj, majdnem elfelejtettem a Cannabis kezdőkészletet, ami itt ugye alap:
 
 
Miután megbeszéljük, hogy ide mindenképpen visszajövünk, szerzünk egy adag igazi sültkrumplit, megnézünk pár breakest a Leidsepleinen, aztán elindulunk a Jordaan negyed felé. Ez sokkal csendesebb környék, egy csomó kiülős helyet látunk a csatornamenti utcákban, aztán mikor közelebb érünk hozzájuk, akkor esik le, hogy a lakók ültek ki enni a lakásuk elé a járdára. Gergő megcsodálja, hogyan töltik az elektromos autókat, és nagyon megörül egy Teslának, én meg annak, hogy felismerem Anna Frank házát és a Westerkerket.
 
 
 
Mivel kellőképpen fáradtak vagyunk, elindulunk vissza a szállodába, de azért villamosra vagy buszra nem szállunk, inkább még egy kicsit bóklászunk a csatornák mentén.
 
 
 


 
Még gyorsan bemegyünk egy szupermarketbe, hogy vegyünk egy doboz narancslevet meg kekszet reggelire, szerencsére még időben rászólok Gergőre, hogy ne nagyon pakolgasson a minibárban, mert automata, szóval ha valamit kivesz belőle, azt rögtön fel is írják, aztán majd számlázzák.
 
Ennyi fért az első délutánba, de még előttünk van két egész nap, úgyhogy gyors zuhanyzás után ki is dőlünk.
 
Folyt. köv.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Azadeh Moaveni: Mézeshetek Teheránban

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén