Oldalak

2015. január 25., vasárnap

Idén eddig (2015/01. - 2015/04.)

Mint eddig minden évben, tavaly is elfogyott a lendület ősz körül és bár sokat olvastam, a blogoláshoz nem volt kedvem. Ez azért lehet, mert olyan gyors egymásutánban követték egymást a könyvek, hogy mire az egyik leülepedett, már túl voltam két másikon. De olyan is előfordult, hogy egy-egy könyvről egyszerűen nem volt véleményem, elolvastam őket, aztán kész, nem mozgattak meg különösebben.

Viszont egyelőre nem szeretném bezárni a blogot, úgyhogy ezentúl heti bontásban fogom posztolni a gondolataimat a könyvekről, kicsit olvasmánylista-szerűen, hogy ne a csak a Molyon vezessem, mit olvasok, hanem itt is.

Mire ez a zseniális ötlet az eszembe jutott (kb. a 3. héten), már túl voltam pár könyvön, úgyhogy most megmutatom az eddig olvasottakat, a jövőben pedig az adott héten befejezettekről fogok írni pár mondatot.

Tehát:

2015/01.

Még tavaly év végén kezdtem el Harry Hole tizedik történetét, szerencsére már rég átkerült a sima krimik közé a sikerkönyv polcról, szóval amikor a karácsonyi szünetre felpakoltam a könyvtárban, ez is hazajött velem. Imádom Harry Hole-t, pedig általában nem szeretem a rosszfiúkat, de Hole karaktere annyira zseniális, hogy neki minden megbocsátható. Vannak a Harry Hole-sorozatnak olyan részei, amelyeket kevésbé tetszettek, a Police viszont a jobbak közé tartozik, sőt, talán az egyik legjobb. Ebben a részben a rendőrök egy rendőrgyilkost üldöznek és Nesbø szokásához híven nem finomkodik, elég részletesen és véresen írja le a gyilkosságokat, az viszont csak most tűnt fel, hogy ugyanolyan kíméletlenül végez a kedvenc szereplőkkel is, mint például George R. R. Martin. Bármennyire igyekeztem az olvasással (még jó hogy, nagyon szerettem volna megtudni, ki a gyilkos), nem sikerült 2014-ben befejeznem, pedig Szilveszterkor is ezt olvastam (miközben a szomszéd üvöltve énekelt a mellettünk lévő lakásban). 

Az új évet az egyik karácsonyi ajándékkal, a Valaha testvérek voltunkkal kezdtem, amelyre véletlenül bukkantam a Bookline-on. Karácsony előtt Linda mindig megfenyeget, hogy ha nem állok elő egy pár könyvet tartalmazó listával, akkor mindenféle cukiságot fog nekem ajándékozni. Nem szeretem a mindenféle cukiságot, ezért inkább kerestem pár könyvet, például ezt, mely a fülszöveg szerint "részletgazdag képet fest a második világháború idején a nácik által megszállt Lengyelországról, a holokauszt borzalmairól". Éppenséggel nem volt rossz, de ahhoz képest, hogy milyen tragikus témát dolgoz fel, elég bárgyú.  A felejtés édes íze  jutott róla eszembe, és megint bebizonyosodott, hogy a világháború és a holokauszt tekintetében jobban szeretem a kevésbé érzelmes alkotásokat.


2015/02.

Sosem gondoltam volna, hogy Ulickaja egyszer ekkora kedvenc lesz, ráadásul a novellákat sem szeretem annyira, A mi Urunk népe mégis tökéletes évindítónak (munkaévre gondolok) bizonyult. Nem egyben zúdult rám az orosz valóság, hanem kisebb adagokban és ezek a rövidebb történetek szépen visszasegítettek a mókuskerékbe.
 

Az orosz valóságot a palesztin valóság követte, azaz Michelle Cohen Corasanti regénye, A mandulafa. Ezzel is az volt a bajom, mint a Valaha testvérek voltunkkal: komoly témát (a palesztin-izraeli konfliktust) dolgozott fel, de túl szentimentálisan.







2015/03.

A harmadik héten egyetlen könyvet fejeztem be, egy névnapi ajándékot, a Közöttünk a tengert. Lassan haladtam vele, mert elég vontatott volt, és nem is igazán tetszett. A történet egy iráni lányról, Szábáról szólt, akinek édesanyja és ikertestvére, Mahtab egy nap eltűnik. Szába azt gondolja, Amerikába emigráltak, ám az olvasó számára - Szába három nevelőanyjának elbeszéléseiből - hamar kiderül, hogy egészen más történt. Szába apjával marad a kis iráni faluban, tiltott amerikai zenét hallgat a barátaival, és meséket sző Mahtab amerikai életéről. Nagyon szeretek Iránról olvasni, de ez most nem fogott meg.




2015/04.

Imádtam viszont David Benioff regényét, a Tolvajok telét, ami már az idegennyelvű várólistámra is felkerült, hogy ha majd egyszer magyarul is megjelenik, emlékezzek rá. Aztán a magyar megjelenéskor nem tűnt olyan fontosnak, viszont legutóbb épp bent volt a könyvtárban, úgyhogy kikölcsönöztem. Elképesztően jól megírt történet egy nem túl bonyolult helyzetről: egy letartóztatott fiúnak, Levnek és dezertálásért lecsukott társának egy tucat tojást kell szereznie egy magas rangú katona lányának lakodalmára, és akkor megússzák a kivégzést. Nem hangzik nehéz feladatnak, pedig az, ugyanis a németek által ostromolt (ostromlott?) Leningrádban vagyunk, és az emberek könyvek gerincéről lekapargatott csirizt esznek, nem tojást. Lev és Kolja (a dezertőr) vállalja a küldetést (sok választásuk nincsen), és elindulnak Leningrádból, hogy valahonnan tojást kerítsenek. Benioff stílusát rögtön megkedveltem, ahogyan hőseit is, a félénk Levet, és a pimasz, szemtelen, és öntelt Kolját, akiről kiderül, hogy ezen tulajdonságai ellenére rendkívül szeretetreméltó fiatalember.


A bejegyzés elvileg az adott héten befejezett könyvekről szól, de most úgy gondolom, a félbehagyott könyveket is meg fogom említeni a posztokban. A Tolvajok tele után az Egy nap talán következett, amelyről azt gondoltam, aranyos kis csajos történet lesz, de nem bírtam sokáig Franny nyavalygását, úgyhogy kb. a harmadánál végleg becsuktam.


2015. január 4., vasárnap

2014 címekben

A legjobbak: 



Andrea Levy: A citromfa gyümölcse

Parinoush Saniee: A sors könyve

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk

Elif Shafak: Becsület

Robert Galbraith: Kakukkszó

Gillian Flynn: Holtodiglan

Erik Axl Sund: Bomlás

Salamon Pál: A Sorel-ház


A félbehagyottak:



Elizabeth Strout: A Burgess-fiúk

Radu Aldulescu: Jeruzsálem prófétái

Jiří Weil: Mendelssohn a tetőn

Trevor Ranges: Kambodzsa

Vass Virág: Sokszor csókol, India!

Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz

Neomi Sadmi: Márta és Neomi

Peter Prange: Égből lopott szerelem

Erica Bauermeister: Tedd meg magadért!

M. K. Gandhi: An Autobiography


A csalódások:



Alice Wonder: Champs-Él... izé

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban


A legszebb borító:

 Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban