2015/05.

Ezen a héten egyetlen könyvet sikerült befejeznem, Khaled Hosseini És a hegyek visszhangozzák című regényét. Ha jól emlékszem, két éve (!) kaptam karácsonyra, és egészen idáig nem éreztem, hogy el kéne olvasnom. Pedig szeretem Hosseinit, kíváncsi is voltam a könyvre, de mindenki azzal jött, hogy ez a regénye nem olyan jó, mint a Papírsárkányok, szóval mindig elnapoltam az olvasását.

Kár volt, ugyanis az első fejezettől kezdve imádtam. Kifejezetten tetszett a szerkezete, és az, hogy minden fejezetben más szereplő történetét ismerhettem meg, míg végül összeállt maga A TÖRTÉNET. Hosseini annyira jó mesélő, és ami számomra nagyon fontos: sokszor megható, de sosem érzelgős.
 
Nehéz elmesélni a cselekményt, mert minden fejezetnek más a főszereplője, ráadásul a részek nem időrendben követik egymást, hanem ide-oda ugrálva az időben, és a térben is. Ez egyáltalán nem zavaró, hanem kifejezetten izgalmas: a fejezetek elején nem lehet tudni, ki az adott szereplő és hogyan kapcsolódik a történet addig megismert részéhez. Viszont megnehezíti a spoilermentes ismertetést vagy értékelést, úgyhogy nem is próbálkozom ezzel, csak annyit mondok, hogy aki szerette Hosseini előző könyveit, annak szerintem ez is tetszeni fog, mert tényleg más, mint a Papírsárkányok, de attól még ugyanolyan jó.

Ez a hét amúgy nem az olvasásról szólt. Hétfőn végre elmentem egy vinyásza flow-órára és úgy néz ki, végre megtaláltam a nekem való jógatípust. A hatha túl lassú volt, az ashtanga túl kemény, de a vinyásza flow valahol a kettő közül helyezkedik el, úgyhogy most egy darabig biztosan maradok ennél. És végre megint volt izomlázam, ami az utóbbi időben a hatha órák után sajnos elmaradt.

A hét fénypontja a szombat volt, ugyanis szinte az egész napot a Budapest Bike Maffia közös főzésén töltöttem a Szimplában. 2 kg tésztával szálltam be a kolbászos krumplistésztába, 2 kilót pedig hozzátettem a tartós élelmiszerkupachoz. Először voltam ilyen főzésen, az előző alkalomra csak egy tepsi diós sütit vittem az Ellátó Kertbe. Akkor hazafelé elhatároztam, hogy a legközelebbi főzésre viszek alapanyagokat és segíteni is ott maradok. Úgyhogy tegnap krumplipucolót és kést is betettem a táskámba a tészta mellé, plusz pár félliteres palackot és elballagtam a Szimplába. Ja igen, azt még nem írtam, mi is ez a közös főzés. A Budapest Bike Maffia egy olyan csapat, akik kéthetente összegyűlnek egy közös főzésre, majd az ételt még melegen bicajjal kiszállítják a hajléktalanoknak. A meleg étel mellé csomagolnak desszertet, gyümölcsöt is, és a Food Angelsnek köszönhetően teát és kávét is juttatnak az utcán élőknek. Én karácsony táján hallottam először róluk, és mivel bármikor lehet hozzájuk csatlakozni, segíteni a főzésben vagy a kiszállításban, beszálltam a krumplipucolásba és a darabolásba. Tök jó volt egy csomó lelkes emberrel együtt hámozni és aprítani, és olyanokkal nevetni mindenféle dolgon, akikkel kb. 10 perce találkoztam először. Hatalmas élmény, és elképesztően jó érzés megtapasztalni, hogy civilek mennyit tesznek azokért, akiket mégis valahogy az út szélén hagytak....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Indra Sinha: Valamikor ember voltam

Dr. Quanta A. Ahmed: A láthatatlan nők földjén

Vége az első résznek.