Oldalak

2015. március 15., vasárnap

2015/11.






Román író: pipa.
Nem tetszett különösebben, de azért nem volt annyira rossz. Az az igazság, hogy kezdem kicsit unni, hogy nem azt olvasom, amit igazán szeretnék, hanem egy ideje az író nemzetisége szerint választok olvasmányt, ezért aztán mindenféle könyv a kezembe akad, olyan is, ami nem is érdekel valójában. Dan Lungu regényét nagyon rosszkor olvastam, mostanában ugyanis egyáltalán nem vagyok kíváncsi a véreres szemekkel körülnézegetős, nyomasztó kelet-európai posztmodernre, amelyben szakítás, alkoholizálás és vallás keveredik össze valami különös eleggyé. Eleinte tetszett a több szálon futó történet, az E/1 és az E/3 váltakozása, aztán elkezdett fárasztani, pedig szoktam szeretni az ilyen megoldásokat, de egy ideje túl sok dolog kavarog a fejemben, úgyhogy egy idő után meghaladta a szellemi képességeimet, hogy követni tudjam, ki beszél éppen, és főleg: hogy miről.

A történet főhőse Andi, egy újságíró, akit egy napon szó nélkül faképnél hagy a barátnője, Marga. A férfi próbálja elfelejteni a nőt, de számomra nem derült ki pontosan, mit is tesz az ügy érdekében azon kívül, hogy inni kezd és egy idősebb "szektás" férfihez költözik. A múltidézés, a román média működésének bemutatása, a vallás mellett van a könyvben humor is, engem mégis annyira nyomasztott a történet hangulata, hogy a soron következő Coupland-regényt (A rágógumitolvaj) félre is tettem egy időre, mert most több balfaszkodást nem tudok elviselni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése